2016. augusztus 8., hétfő

Sixth Lesson ~"Hányszor kell meggyőznöm magam, hogy nekem kell Ő?"

Sziasztok,
itt is lenne az új rész. Remélem örültök neki. Köszönöm a kommenteket az előző részhez, ide is kérnék párat ha szabad! :D
Sajnos a kirándulás véget ért, kicsit előrébb ugrottunk az időben, de szerintem tetszeni fog nektek.
xxx Nicole E.

~A kirándulás után hét nappal, az iskola utolsó napja~

Harry szemszöge:

Nagyon hamar eltelt az a három nap, amit Zayn családjával, illetve Niall-el töltöttem. Tudom, nagyon rosszul cselekedtem, mikor csak úgy lekaptam Őt a tóban, s bár utána is elcsattant közöttünk pár csók, nem nagyon kerültünk közelebb egymáshoz. Nem azt mondom, hogy máris le kellett volna feküdnünk, de igaza volt Zayn-nek a múltkor, Ő tényleg az esetem, s bár áltatom magam azzal, hogy a kor csak egy szám, nagyon nem mindegy, hogy az ember hány éves is. Nos nézzük, én itt vagyok a tizenkettedik évem végén, tizennyolc évesen, s még a középiskolát sem jártam ki. Kapcsolatom, hm, jó ha volt három, de abból is csak egyikükkel feküdtem le, s azt is megbántam. Nem sok mindenben vagyok jó, de sokan szeretik a személyiségem.
Ő pedig, huszonhárom éves, az egyetemet lassan elvégzi, s egy tanár lesz. Az lenne a legnagyobb pech, ha ebbe az iskolába jönne, akkor végleg végem lenne.
-Már megint min agyalsz, Hazz? Még mindig nem verted ki a fejedből Niall-t, mi? – felnevetett és megveregette a hátam, de hamar leráztam magamról.
-Ne basztass! Tökre parázok. Ma megint nézhetem Mrs.Nelson ocsmány képét és hallgathatom a rizsát a bukásról. Ja igen, és Niall még annyira sem vette a bátorságot, hogy elkérje a telefonszámomat. Mondtam, hogy ez a korkülönbség nem oké. – egy szuszra mondtam végig, Zayn meg vigyorgott, mint a tejbetök. Vajon miért? Hát gondolom Mr. szexivagyokezértmindentmegtehetek – Liam – tegnap megfarkalta.
-Nyugi van, öcskös. Mire valók a barátok? Te segítettél nekem és Liam-nek, én segítettem neked, ez így fair. – összehúztam a szemöldököm és vártam, hogy mondja. – Megadtam neki én a számodat, nyugi. – olyan fejet vághattam mint akit nyúznak, mert mikor rám nézett kitört belőle a röhögés.
-Muszáj voltam, meg amúgy is, kénytelen leszel vele tanulni. Tényleg, megdumáltátok már azt? – nyeltem egyet.
-Nem, nem volt időnk. – felnevetett.
-Ne röhögtess, persze. Smárolni meg együtt aludni van idő, de egy kérdést feltenni nincs. Ne kamuzz!
-Na álljál meg! Honnan tudod, hogy együtt aludtunk? – háborodtam föl.
-Á, csak együtt másztatok ki a sátorból, de ne zavarjon. – ráztam egyet a hajamon és utánaeredtem, ugyanis már jócskán lehagyott, s nem sok híja volt, hogy a tanár után megyek be.
Irodalomóra, unalmas. Éppen ezért előszedtem a biológiacuccom, hogy legalább átolvassam, mert ha azt se tudom milyen témánál járunk, nyugodt szívvel buktat meg Mrs. Hárpia.
-Te, Zayn! Hol is tartunk? – felnevetett, mire tarkón csaptam.
-Már sehol. Befejeztük a könyvet. – eléggé savanyú képet vághattam, mert ismét röhögni kezdett, de amint leesett a tantusz, egy mozdulattal vágtam be a táskámba a könyvet, amit soha többet nem akarok látni.
-Akkor oké. – aztán a következő órán már nem voltam ennyire vidám. Az irodalom seperc alatt elment, s végre egyszer úgy mentem be biológiára, hogy nem paráztam. A hatalmas vigyorom persze hamar letörlődött a képemről, ugyanis Mrs. Nelson tett róla, hogy ne legyen nyugtom nyáron.
-Mr. Styles. Értem én, hogy nagyon jól érezzük magunkat így az utolsó napon, de le kell keserítenem, de lehet nem csak Önt. – olyan izgatott fejet, mint amilyet vágott, még életemben nem láttam rajta. – Mivel az iskolánk szintje kezd egyre jobban alacsonyodni, illetve maguk az első osztály, akik tizenhárom osztályt végeznek, ezért a tantestület megszavazta, hogy abban is Önök legyenek az elsők, hogy leérettségiznek biológiából. Mindenki! – és ezzel zárta az órát.
Életemben nem sípolt még ennyire a fülem, azt hittem megsüketülök. Az osztály összezavarodott és hirtelen keletkezett zűrzavar, viszont én még mindig ugyanúgy ültem ott. Ugyanolyan tartással és nézéssel. Zayn rázott ki a kábulatból.
-Jól vagy haver? – aggódva nézett rám, de üveges tekintettel néztem rá. Válaszolni se tudtam, mert egy papírgalacsin fejbe találta.
-Végem van. – remegő hanggal tekintettem körbe, s szemeimmel kerestem a tanárt, ám sehol sem láttam. Kiment. Szerencsére.
-Dehogy van! Figyelj! – rángatott föl a székemről. A többiek már kimentek, így a folyosó végére rángatott és a vállamra tette a kezét. – Itt az idő, hogy felhívd Niall-t. Tudom, segíthetnék én is, de semmire sem jutnánk ketten. Ő ezért lenne ott veled, bár ahogy elnéztem a kiruccanásunkon, nem csak tanulás lesz ott. – mosolyra görbült a szám. Valóban.
-Meg fogok bukni. Rajtam már nem segíthet senki. – hajtottam le a fejem. Ha Niall segítene is, ott nem csupán tanulás lenne, túl vonzó számomra, s képtelen lennék a tananyagra figyelni, ha a közelemben van. Nem csinálhatom ezt.
-Nem fogsz megbukni. Még van egy éved, meg egy nyarad is. Ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy felzárkózz, s kitudja, lehet, hogy Niall többet is fog segíteni, mint kellene. – mikor leesett mire is akart kilyukadni felnevettem.
-Idióta. – nevetett Ő is. – Gyere menjünk órára, asszem matek lesz…de nem biztos. – jött utánam, aztán megfogta a karom és az udvar felé kezdett húzni. – Hova húzol? A terem nem ott van.
-Tudom, az udvaron leszünk, ami annyit jelent, hogy szabadfoglalkozás. Te pedig cselekedsz végre, s felhívod Niall-t. Ott leszek melletted és addig foglak nyaggatni, míg meg nem teszed. – megforgattam a szemeim és bólintottam egyet. Hát ha muszáj…
Útközben összefutottunk, nagy meglepetésemre – irónia – Liam-mel, aki seperc alatt húzta el tőlem Zayn-t. A kis pióca.
-Hiányoltalak már nagyon, baby. – megálltam, s gondoltam bevárom őket, nem szeretek egyedül lenni. Az osztályom…fura. Az égnek emeltem a tekintetem, mikor elkezdték egymást falni és tépni a másik haját, de amikor Liam keze már Zayn fenekénél járt, közbeléptem.
-Srácok, ezt inkább otthon, jó? – Liam kicsit mérges tekintettel illetett, de Zayn csak vigyorgott.
-Nyugi Haz, nem történt semmi. – kacsintott Liam-re.
-Az majd este fog nálam. – felnevettek. A két szexéhes idióta. Zayn közelebb ment Liam-hez, majd egymás kezét szorongatva mentek ki az udvarra mellettem.
-Nem gond ha egy kicsit elrabolom Zayn-t? Van egy – két megbeszélni való ügyünk. – Zayn már közbe is akart szólni, hogy nekünk annál fontosabb dolgunk is van, de beelőztem.
-Nyugodtan menjetek, nekem úgy is dolgom van. – Zayn csak pislogott, de mosolyogva intett, majd Liam oldalán mentek egy eldugottabb részre. Nem igaz, hogy nem bírják ki egymás nélkül!
Csendben baktattam le a lépcsőn hátamon a táskámmal és kihalásztam a telefonom a zsebemből. Mégis hogy szerette volna Zayn felhívni Niall-t ha nekem nincs is meg a száma?
Na, ez a feltevésem akkor romba dőlt, mikor felnyitottam a telefonomon a kódot, mert 2 üzenet várt elolvasásra. Ismeretlen feladótól, de a telefonszámot megjelenítette…hm..
Ledobtam magam egy, a többiektől szintén távol eső részlegen lévő padra és a szemem elé tette a napszemüvegem, mert majd’ megvakultam a Naptól. Szerencsére végre nyár és napozhatok naphosszat a szobám mellett kialakított tetőrészlegen. Imádom. A nyaram felét ott töltöm és kint is alszom.
Nagyon érdekelt már az üzenet, amit kaptam, ezért sietősen meg is nyitottam. Hát nem erre számítottam, bevallom őszintén.

„Akárhogy is alakulnak köztünk a dolgok, látni akarlak, Haz! Tudom, hogy te nem vagy az a prűd, egyszeri alkalmi srác, kiismertelek már annyira, szóval csak arra szeretnék kilyukadni, hogy hívj fel, ha egy kicsit is érdekellek. Nem csupán megszerezni akarlak, vonzódom hozzád és remélem te is hasonlóképp érzel.”

Kicsit lesokkolt. Tudtam, hogy Niall az, hisz egyértelmű, de hiába írta le, hogy nem egyszeri alkalomra szeretne, én nagyon is ezt a következtetést vontam le. Nem hinném, hogy egy ennyivel idősebb pasi, mint Niall, egy magamfajtával akarna kezdeni, aki még nagyban koptatja az iskolapadot, nem beszélve arról, hogy rajta látszik az, hogy élvezi az életet.
Gyorsan megnyitottam a második üzenetet is, mert az is szintén tőle jött.

„Ja, és ha a korkülönbség zavarna, ne érdekeljen! Nem hiszem, hogy attól lesz valaki ember, hogy korától függően sorolják be. Én nem úgy nézek rád, mint egy gyerekre, akkor te se úgy nézz rám, mint egy koros férfira. Huszonhárom vagyok Haz! xoxo, Niall.”

Oh, ez..igazán meglepett. Nem gondoltam, hogy egy rúgóra jár az agyunk. Kicsit feldobta a kedvem az üzenete, de volt benne valami…valami más. A hangsúlyán. Olyan, nemtörődömség?
Talán.
Viszont nem nagyon tudtam gondolkodni, hisz most volt itt az alkalom, hogy végre Zaynmentesen tudjak vele beszélni. Ezért mire feleszméltem, s elraktam volna a mobilomat, már a híváson volt az ujjam, amit nem lett volna illő megszakítani. Így hát a fülemhez emeltem az okostelefont és hallgattam, ahogy kicsöng. Nem kellett sok, hamar fel is vette.

-Harry? – Niall álmos hangja zökkentett ki várakozásomból.

2016. augusztus 1., hétfő

Fifth Lesson...~"Kezdem érezni a közöttünk lévő szikrákat!"

Sziasztok,
jöttem is a várva várt Narry-vel, remélem tetszeni fog.
Köszönöm a megjegyzéseket és a feliratkozókat, most már talán beindul az oldal igazán.
Szeretném megemlíteni, hogy milyen büszkék is vagyunk. A fiúk megnyerték az összes díjat, amire jelölve voltak a Teen Choice Awards-on, illetve Harry lett a legdögösebb pasi, mi pedig a legjobb fandom, valamint Zayn is nyert végre 2 díjat.
Jó olvasást!
xxx Nicole E.



Harry szemszöge:
Amint elindultunk, egyből ránk telepedett a csend. Eddig be sem állt a szánk, de olyan hallgatagság vett minket körül, hogy még azt is hallottam, hogy a tüdőmbe oxigén kerül. Niall előttem ment a kissé keskeny útszakaszon, és a csendet azzal törtem meg, hogy gyomorból felnevettem, ugyanis az egyik gyökérben megbotlott és nem sokon múlt, hogy elesik. Pipacsvörös fejjel szerezte vissza az egyensúlyát, de meg kellett állnunk, mert levegőt is alig kaptam a nevetés következtében.
-Ne nevess már!-őt is elkapta a röhögés és már ketten kapkodtuk a levegőt. Mikor végre sikerült rendbe vágnunk magunkat és letörölni az összes kibuggyant könnycseppet, beljebb mentünk az erdőbe és követtük a zajt, ami már percek óta zavar minket.
Egy gyönyörű tisztásra értünk ki, ami közepén egy tó volt, tökéletes.
-Niall?-hátrafordult kérdő tekintettel, mire csak a tó felé böktem.
-És?
-Csak figyelj!-lehet, hogy csak kicsit növelni akartam a bájam..vagy nem is tudom mim…de lekaptam a pólóm és a tó felé futottam, ahol egy ügyes ugrással belecsobbantam. Mit ne mondjak, nem esett túl jól a hideg víz, de nem volt vészes. Nem sokkal később egy másik csobbanást hallottam meg nem messze tőlem és máris megborzongtam a hideg vízben a gondolatra, hogy Niall félmeztelenül fog császkálni.
Kisöpörtem a szememből az immár vizes tincseim és ránéztem. Valóban félmeztelen volt, de most éppen eltakarta a víz…
-Kurvahideg.-nevetett fel, de hangja izgatott volt.
-Az, de kellemes…-bár még fáztam, s alsótájékon is ötcentisre zsugorodtam…kellemes volt.
-Hogy jött az ötlet?-közelebb úszott hozzám.
-Nem tudom…csak jött.-frusztrált, hogy egyfolytában nézett a hatalmas kékségeivel. Az is igaz, hogy a lehűtés kedvéért mártóztam meg…de nem bánom. Legalább láthatom félmeztelenül. De hülye vagy Harry! Nem emlékszel hány éves?
-Mesélj magadról…kezdek kifogyni a témákból, s igaz, hogy már kérdeztelek..nincs ötletem.-felnevettem, de igaza volt.
-Hát..inkább mesélj te! Érdekelne ez a „helyes vagyok, de tanár leszek” szakma.-lehunytam a szemeim és le is merültem volna a víz alá, amiért kimondtam.
-Helyesnek tartasz?-még közelebb úszott, s már-már a leheletét is éreztem magamon. Nem volt közöttünk fél méternél több, s ebben a meleg délutáni időben eléggé felperzselt a helyzet.
-Öhm..kifejezetten, igen.-éreztem,hogy elpirulok, pedig nem szokásom..viszont a tudat, hogy Niall ennyivel idősebb nálam, s az hogy félmeztelenül úszkálunk ketten egy tóban közel húsz centire egymáshoz…összekuszálta minden gondolatomat.
-Nos..köszönöm. S ha már itt tartunk, te is jól nézel ki..persze tudom, hogy mennyi idős vagy, de roppant szexi vagy.-ha odafigyeltem volna a szavaira, biztosan a föld alá varázsolom magam zavaromban, de mivel csak az ívelt, puha ajkait figyeltem..semmi más nem kötötte le a figyelmem, csak is azoknak a mozgása. Ő is észrevehette, mit nézek, mert kajánul elmosolyodott és megharapta alsóajkát. Erre már felnéztem a szemébe és lesütöttem az enyémeket.
-Sajnálom..-vigyorba húzta száját és a sima, fehér fogai kilátszottak..s ismét olyan gondolatok lepték el az agyam, hogy a nyelvemmel akarok azokon a fogakon végigsimítani és beleszuszogni a szájába. Oh, anyám.
-Mit?-már a hasunk összeért és megéreztem ujjbegyeit, ahogy megérintik a derekam.
-S-s-semmit.-sóhajtott egy nagyot majd lehelete az arcomon csapódott. Lehunytam szemeim, s mikor kinyitottam Niall-t láttam meg, arcomtól tíz centire.
Küzdöttem magam ellen, a késztetés ellen, a vágy ellen, s egyre kevésbé bírtam.
-Miért vagy ennyire feszült?-most már tagadni sem bírtam, hogy meg akarom csókolni..szívem hevesen dobogott, és kezem karjára tettem, de közben végig a száját lestem.
Ujjaim rácsúsztattam tarkójára és közelebb merészkedtem hozzá. Annyira furcsa érzés volt egy ennyire érett pasit fogdosni..milyen lehet csókolni?
-Nem vagyok az!-lassan..nagyon lassan dőltem felé, s még lassabban nyitottam szét a szám. Kidugtam nyelvem és először azt vezettem be a szájába, majd az alsóajkát kebeleztem be finoman az ajkaimmal.
Hajába túrtam és felsóhajtottam, majd próbáltam a feszültségem, s idegességem a finom mozdulatokra használni. Alapból nem vetett volna rám jó fényt, ha csak úgy letámadom.
Pár órája ismerem, s máris smárolunk. Szép vagy Harry!
-Ezt...-harapott rá fogával a nyelvemre, mire felnyögtem.-nem szabadna.- Megvalósítottam tervem..végignyaltam alsófogsorán, amire megdermedt.
-Baj van?-elhúzódtam tőle, de visszarántott a vizes hajamnál fogva.
-Ezt csináld még egyszer!-lehunyt szemekkel tapadt újra ajkaimhoz. Vigyorogva csókoltam vissza és megtettem amire kért…istenem, milyen jól csókol!
Mikor elváltunk még ki volt nyújtva a nyelvem, s rándultam egyet, mikor nyelvének hegyével végigsimított rajta. Kirázott a hideg.
-Másszunk ki!-bólintott.
A elkövetkezendő percekben folyton egymást lestük. Amikor Ő nézett rám én próbáltam somolyogva végignézni vizes testén úgy, hogy ne nagyon vegye észre a leskelődésemet. Persze tudtam, hogy Ő is ezt csinálja, s ez egy kis magabiztossággal látott el, ugyanis mégiscsak Ő az idősebb, s ha szexinek tart, tényleg valamit jól csinálhatok.

A Nap már nagyon lemenőben járt és csak arra vártunk, hogy a Hold előbukkanjon. A tücskök is ciripeltek rendesen, én pedig csak futólag figyeltem fel ezekre a neszekre, mert azzal voltam elfoglalva, hogy Niall felsőtestén legeltettem a szemem, bár elég kocsányon lógtak, be kell valljam.
Érezhető feszültséggel teli hangulatban mentünk vissza a táborba, ahol Liam s Zayn már befészkelték magukat a sátrukba. Trisha-ék hagytak nekünk vacsorát, nem is vettük észre hogy ennyire elment volna az idő. De valóban, már nyolc is elmúlt.
Gyorsan bepattantam a saját sátramba és mielőtt megvacsoráztam volna, átöltöztem, hogy ne csurom vizesen és félmeztelenül kelljen Niall előtt mászkálnom, még mindig. Felkaptam egy kardigánt, aminek félig lehúztam a cipzárját, majd egy alsógatyát cseréltem és spuriztam is ki a sátorból, mert a hasam borzasztó mód korgott.
-Kérsz kenyeret? – kérdeztem tőle, mikor elvettem a tányéromat és vettem egy karéj kenyeret a kiskosárból. Ő is átöltözött, és most egy nagyobb pulcsi, és egy melegítőalsó volt rajta. Nem tudtam nem végigmérni. Halálosan igaza volt Zayn-nek! Az én esetem, kifejezetten.
-Igen, köszi. – megvillantotta fehér fogsorát, melyet nemrég még nyelvemmel simítottam és kivette a kezemből a felé nyújtott szeletet, s megborzongtam, mikor összeért a kezünk.
-Jó étvágyat! – mosolyogva harapott bele a kenyérbe, mikor leültünk mindketten a már nagyjából eloltott tűzhöz. Meghagyhatták volna legalább, hogy ne egyenek meg minket a szúnyogok.
-Neked is, Hazz! – szélesen elmosolyodtam és percek alatt elpusztítottam a kiszedett adag kaját.
-Kérsz még? Mert ha nem akkor add csak ide! – megrázta a fejét és fölállt.
-Elmosogatok én, te menj és feküdj le! – ciccegtem.
-Nem – nem! menj te, nem tart semeddig. – felnevetett.
-Pont ezért, menj. – felnevettem én is, de mikor közelebb jött hozzám, elhallgattam.
-M-majd én m-megcsinálom. – beszorított a fa törzse és maga közé, s beállt a lábaimhoz.
-Tudod, Hazz! Igaz, hogy ma ismertelek meg, de a csókunk óta te jársz a fejemben. – féloldalasan elmosolyodtam és az arcába fújtam a tüdőm levegőtartalmát.
-Ezt..örömmel hallom. – odahajoltam a füléhez. – Én sem tudok másra gondolni, bevallom őszintén. – azonnal elrántotta a fejét, és újra a számra tapadt. Fejem koppant egyet a fa törzsében, aztán odatette a kezét, s így a tenyere volt a fejemnél. Óvatosan becézgette az ajkaim és semmi esetre sem eresztette be a nyelvét a számba, illetve semmiképp nem engedte, hogy átvegyem az irányítást. Kis mocsok!
-Túl fiatal vagy, Hazz! – szakadozott sóhajt hallattam.
-Tudom. De nem is mondta senki, hogy ez első látásra szerelem. Attól még, hogy csókolózunk, nem történik baj. – beletúrtam piszkosszőke hajába és összeszorítottam ujjbegyeimet. Egy kis motoszkálást hallottunk Niall anyukájának sátra felől, ezért egy pillanat alatt rebbentünk szét. Gyorsan ledobtam a tányérokat, arra gondolva, hogy majd reggel elintézem őket. Biztos, ami biztos alapon öntöttem egy kis vizet még a tűzre, és mindent átnéztem, majd  követtem Niall-t. Egy kacsintás után húztam is ki a sátram cipzárát – muszáj volt behúznom, mert annyi szúnyog van, hogy még a seggem is tele van velük – és próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy Niall végigstíröli a ténykedésem, s legfőképp a hátsóm. Vigyorom visszafojtva haraptam be a szám és próbáltam nem ránézni.
-Hé! – hátrafordultam hozzá és abban a pillanatban egy puha száj landolt az enyémen egy rövid puszira. – Aludj jól, Hazz! – kacsintott Ő is, majd bement a sátrába és behúzta azt.

Össze – vissza forgolódtam a hálózsákomban, s hol melegem volt, hol fáztam, de sosem volt jó. Talán hajnali egy is elmúlt, mikor talán sikerült elbóbiskolnom egy keveset, de szinte azonnal kipattantak a szemeim. Halk motoszkálást hallottam a baloldalamról, ami egyre erősödött. Bevallom kezdtem fosni.
-Hazz? Ébren vagy? - kifújtam a levegőt és felültem. Már azt hittem, hogy valami állat, vagy nem is tudom. Kihúztam a cipzárt, s megláttam a sötétséget. Oh, még javában éjjel van.
-Niall? - hunyorognom kellett, hogy hozzászokjon a szemem a sötéthez, bár már eléggé hozzá szokott.-Mi a baj? - kérdeztem.
-Nem tudok aludni. -sóhajtottam.
-Én sem. Gyere be, itt talán kényelmesebb. - igazság szerint tényleg kényelmesebb volt nálam, de az is igaz, hogy a fáradtság miatt csak úgy mondtam, hogy jöjjön. De az sem vitatni való, hogy ott akartam tudni.

Befészkelte magát mellém, s érdekes mód, így sokkal hamarabb kerültem félálomba. Már majdnem aludtam, mikor megéreztem karjait magam körül. Niall, Niall....

2016. július 25., hétfő

Fourth Lesson...~"A féltékenység múló fájdalom, meg akarok szabadulni tőle, szeretlek!"

Szervusztok,
meg is érkeztem a következő résszel, ami egy kicsit más. Zay szemszög, mert ugye nem csak Narry-ből áll a blog. Lesz a későbbiekben mindenféle szemszög, de szerintem ez így lesz jó. Ha egy kicsit beindul az írás, lehet, hogy heti 2 rész lesz, de ezt nem ígérem.
Remélem tetszik a rész és megdobtok pár kommenttel! Nagyon örülök nekik ;)
xxx Nicole E.

Zayn szemszöge:
Mérges,dühös és kibaszottul szerelmes voltam abban a pillanatban, mikor megláttam Liam-et anyámékkal. Meg tudtam volna fojtani Harry-t, amiért idehívta, de mikor megláttam Liam csillogó szemeit, elszállt minden kétségem afelől, hogy nem miattam jött ide…ki miatt jött volna?
Lassú léptekkel közeledtem feléjük és vigyorogva hallgattam, ahogy vígan nevetgélnek valamiről, míg Harry és Niall elég hamar megtalálták a közös hangot ott hátul és elindultak egy esti túrára..ketten.
-Á, Zayn! Hol hagytad a többieket?-anya arca elég boldog volt…ezek szerint Liam előszedte a legrendesebb oldalát. Kár, hogy nekem nem mindig van szerencsém azzal ismerkedni.
-Egymásra hangolódnak az erdőben.-végig Li-re néztem, s azt hittem, hogy ott halok szörnyet. Ettől a sok természeti „illatoktól” el is felejtettem milyen is az igazi pasi illat, ezért mikor megéreztem Liam szokásos parfümjét, le kellett csuknom a szemhéjam, mert észrevehetően tágult a pupillám…akár a drog.
-Szia Liam.-muszáj volt megszólalnom, mert már minimum két perce álltunk ott szerencsétlenül míg anya csak sunyi tekintettel járatta közöttünk a szemét.
-S-szia.-sóhajtottam egy nagyot és apró mosolyt eresztettem felé.
-Na jó, magatokra hagylak titeket. Oh, és Zayn! Liam hozott egy nagy és kényelmes sátrat, azt mondta, hogy ketten tökéletesen ellesztek benne.-kacsintott én meg tátott szájjal lestem ahogy továbblépett mellőlünk. Liam torokköszörülése szakított ki meglepettségemből.
-N-neharagudj, hogy csak így beállítottam ide…beszélhetnénk?-bólintottam..aztán eszembe jutott valami.
-Ne most..inkább csak felejtsük el egy kicsit ezt a beszélgetést és legyen egy jó délutánunk és majd este a sátorban megbeszéljük ezt, oké?-mosolyogtam felé.
-Rendben, akkor viszont hol kezdjük? Felállítjuk a sátrat?-toporgott és felkapta a csomagjait.
-Persze, viszont…akkor egy sátorban alszunk?-hülye hangsúlyom miatt lehet azt gondolta, hogy nem akarok vele lenni, viszont nagyon is akarok.
-Ha nem akarsz, akkor nem.-elhúzta a száját és követett az egyik távolabb eső helyre. Nem értettem,hogy most miért viselkedik ennyire…visszafogottan. Eddig egyáltalán nem ilyen volt, Harry! Mit műveltél?

Miután sikerült megcsinálnunk a pár napos alvóhelyünket, eltelt két óra is. Eléggé megéheztünk közben ezért anyuékkal nekiláttam a bogrács összeállításához. Igen, azt is lehoztak, meg azzal együtt mindenféle zöldséget és húst, no meg a fűszereket, hogy egy kimondott Malik-féle finomságot ehessünk este. Addig bekaptam pár falat miniszendvicset, amiből adtam Liam-nek is, és furán nézelődtem, ugyanis már nyolc óra is lemúlhatott..a nap állásából-illetve nem állásából-ítélve, s Harry-ék még mindig nem jöttek vissza. Kezdtem kicsit aggódni, Harry-t nem úgy ismerem, mint aki szíves örömest elmegy egy-úgymond-idegennel órákra kettesben az erdőbe, semmiféle kütyü nélkül. Remélem nem lett bajuk.
Észre sem vettem, de elkalandoztam és ügyesen megvágtam magam a késsel, ami eredetileg a zöldségek aprítására lett kitalálva. Felkiáltottam egy nagyot és eldobtam kezemből a kést,hogy meg tudjam vizsgálni a keletkezett sebet.
-Mi történt?-Liam a hátam mögül kukkantott felém és két kezét óvatosan a derekamra tette, de a fájdalomtól meg sem éreztem akkor.
-Kurvára fáj.-ömlött belőle a vér és ráadásul a mutatóujjam tövénél sikerült..kellemetlen. Liam észre sem véve magát megfogta az ujjam és a szájához emelte, hogy lenyalogassa róla  a vért. Meglepődve és zavartan pillantottam felé, s le kellet hunynom a szemem, mert megmondom őszintén: kellemes volt érezni, ahogy a meleg nyelve körbeöleli az ujjam.
-Ö-öhm,ne..ne haragudj, kérlek.-lépett egyet hátra vöröslő arccal, miközben a hajába túrt.
-Semmi baj.-közelebb mentem hozzá és kezem a mellkasára tettem, persze úgy, hogy ne vérezzem össze a jó illatú hófehér pólóját. Elegem volt már abból, hogy amióta itt van nem csinál semmit csak les és néz maga elé. Anyáékkal teljesen feloldódott és velük beszél is..az egész főzőcskésdit is végigcsacsogták, de velem nem beszél úgy, mint eddig.-Nem bírom ki estig.-nem engedtem szóhoz jutni, azonnal a szájára tapadtam. Éreztem ajkain még a vérem fémes, kesernyés ízét és hiány megszűnését. Hiányzott már nagyon. Olyan régen volt már, mikor így csókolt, sőt, eddig egyáltalán nem csókolt ilyen szenvedélyesen és finoman..pedig volt már alkalmunk jópár csókot váltani.
-Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem akarok várni azzal a beszélgetéssel estig.-suttogta a számba, én pedig elhúzódtam.
-Pedig kénytelen leszel, s amúgy is már este van. Hamarosan visszajönnek Harry-ék-remélem-és akkor eszünk, majd nyugisan bebújunk a sátorba. -kacsintottam felé, mire csak egy puszit küldött. Nem lesz itt probléma…azon kívül persze, hogy én fülig szerelmes vagyok..Ő pedig..Ő pedig nem hinném.

Mégis elég hamar eljött az az idő, mikor az utolsó falat vacsorát is megettük és a műanyag tányérjainkat eldobva, egy jó hideg sört betolva, Liam-mel az oldalamon induljak a sátrunkhoz, ami egy kicsit el van különítve a többitől…direkt.
-Átöltözünk?-kérdezte izgatottan.
-Aha..de valami meleget kellene, mert hiába van majdnem nyár, még kurva hideg van éjjel.-kutattam a táskámba és szitkozódtam magamban egy sort, mikor észrevettem, hogy nem raktam be a kedvenc pulcsim..oh, de az Liam-nél maradt..basszameg.
-Ezt keresed?-nyújtott felém egy ruhadarabot arcán egy hatalmas vigyorral, s mikor rájöttem, hogy az valóban az én meleg pulcsim, rávetemedtem.
-Honnan tudtad, hogy ez kell nekem?-megforgatta a szemét.
-Szerinted? Tudom, hogy ez a kedvenced. Nem is hagytam volna otthon.-adott egy puszit arcomra, s kezdtem azt érezni, mintha tényleg egy felhőtlen kapcsolatban élnénk..kár, hogy ez még csak nem is egy hivatalos kapcsolat, nemhogy még felhőtlen.
-Zayn?-felnéztem rá, s még mindig a mellkasán feküdtem elterülve.
-Igen?-kíváncsian lestem a száját, hogy mikor mozdul meg, de csak nem akart.-Mi a baj?-ültem fel.
-Tudod, hogy én nem akarok neked rosszat és, hogy nagyon fontos vagy nekem? Ugye?-kicsit el is szomorodtam, mert azt vártam, hogy majd szerelmet vall vagy ilyenek, de mégis örültem..tőle ez hatalmas előrelépés.
-Köszönöm. Én..én is így érzek.-elnéztem, s ezzel lebuktattam magam..Ujjával felemelte a fejem és a szemembe nézett.
-Hé, mi a gond?-ismét félrenéztem.
-Semmi Li, tényleg. Csak fáradt vagyok…-sóhajtottam egyet és elhelyezkedtem az én felemen, majd előhalásztam a hálózsákomat, miután felvettem a pulcsit, amit nemrég Liam adott a kezembe, s halványan elmosolyodtam, mikor megéreztem, hogy ugyanolyan illatom van most, mint neki.
-Zayn!-visszafordultam hozzá, mikor átmászott hozzám.-Mondd el!-bevackolta magát az én hálózsákomba, s most már ketten feszengtünk benne.
-Liam…aludjunk jó?-felsóhajtott és lekapcsolta a lámpánkat. Már éppen elaludtam volna és már Harry és Niall nevetgélő, barátságos arca is kezdett kiúszni a gondolataim közül, mikor meghallottam Liam halk hangját mögülem.
-Sajnálom, kérlek ne haragudj rám. Hülye vagyok, de attól még szeretlek. Jó éjt, kicsim.-szívem hevesen kezdett dobogni, mikor még egyszer lejátszottam magamban az iménti pillanatokat, nem-e hallottam véletlen félre vagy ilyenek..de nem. Utána egy finom csókot lehelt a nyakamra és átölelte a derekam..már biztosan nem fogok fázni éjjel…sőt.
Egy hatalmas boldog mosollyal hunytam le a szemeim és léptem át az álmok világába.

Reggel istentelen forróságra keltem, illetve még jópár zavaró és nem zavaró tényezőre..többek között a madarak borzasztó hangos csiripelésére, Liam hatalmas merevedésére a seggemnél és a vakító fényre ami beszűrődött az igencsak vékony sátor tetején…fasza, mondhatom.
Aztán éppen kezdtem volna egy kurvanagyot káromkodni, de eszembe jutott, hogy este mit is mondott nekem Liam..vagy csak álmodtam volna? Nem.., hiszen a keze még mindig ugyanazon a helyen volt a derekamon, mint este, miután eldarálta azokat a szép szavakat a fülembe.
Jézusom, úgy viselkedek, mint egy tinipicsa…az oké, tényleg tini vagyok, de nem picsa….és Liam nagyon is pasis, de ez nem azt jelenti, hogy én vagyok ám a passzív..najó..nem mindig.
Furcsa, de már ismerem minden egyes porcikáját hol ruhában, hol meztelenül, s még csak ki sem mondtuk, hogy „szeretlek”.
Remélem, hogy komolyan gondolta este azokat a dolgokat, mert kurvára szeretem Őt és ezt tudatni is szeretném vele. Nem akarok egy kényszerített sátorozást, hanem egy nyugis, boldog kempingezést.
-Ne mocorogj!-duruzsolta a fülembe, mire mint aki karót nyelt, megálltam.
-Jó reggelt!-vigyorogva fordultam hátra csukott szemmel, mert nem akartam, hogy a nap kiégesse a maradék retinámat.
-Neked is, kicsim.-most már nem is volt kétségem,tényleg szeret..este ugyanígy mondta a „kicsim”-et. Arcához nyúltam és egy apró csókot nyomtam szájára, amire elég hamar válaszolt és el is mélyítette azt.
-Szeretlek.-halkan mondtam,de meghallotta és ez elég volt neki ahhoz, hogy vigyorogva és meglepődve szakítsa meg a csókunk.
-M-mi?-csillogó szemekkel nézett az enyémekbe..hol az egyikbe, hol a másikba.
-Szeretlek..nem aludtam még este..akkor.-utaltam a „kis” vallomására. Elmosolyodott és karjait átfonta nyakam körül-már amennyire tudta a szűk hely miatt-és olyan forrón csókolt meg, mint legelőször.., nem, mint még sosem!-Igaz volt?-kérdeztem tagolva, mert alig akart elengedni, amit később nevetve tett meg.
-Igen, és hogy a te szavaiddal éljek!-kacsintott.-Kurvára szeretlek!-felnevettem, de beleültette a bogarat a fülembe, mert nem emlékszem olyan pillanatra, mikor ilyet mondtam volna.
-Mikor mondtam én ilyet?-tettetett felháborodással lecsúsztattam kezeim a hálózsákban, mert már majdnem lefagyott az összes ujjam, majd erősen belemarkoltam feszes seggébe.
-Miért? Nem így van?-megforgattam szemeim és vártam válaszát.-Egyébként aranyos vagy álmodban, főleg mikor beszélsz.-rátapadtam nyakára és erősen megszívtam a bőrét, rajtahagyva egy erős lila foltot, mire egy hangos nyögést hallatott.
-Itt maradunk ma vagy kimegyünk? Elég furcsa zajok vannak kint..-legszívesebben itt maradtam volna életem végéig.
-Még maradjunk…egy picit beszéljünk!-bólintott és felsóhajtott.
-Mielőtt még rákérdeznél, igen, Harry volt az aki felhívott. Elmondott mindent és még Ő kért bocsánatot,a figyelmetlenségéért. Bevallom hülye voltam, egy idióta és kérlek ne haragudj rám. Csak azt akarom,hogy velem is több időt tölts és ne csak Harry és Harry.-vigyorogtam, mint a vadalma.-Mit vigyorogsz?
-Ezt vártam, hogy végre kibökd normálisan, hogy mi bajod és…és hogy szeretsz.-hozzábújtam majd felhajoltam és keményen megcsókoltam.
-Ki kéne mennünk már, hamarosan be fogunk sülni ebbe a hálózsákba.-iparkodva kiszedtük testünket abból a vacakból és elnevettük magunkat a sok vörös csík miatt, és nem utolsó sorban a hatalmas merevedésünk se volt épp kellemes a hideg levegő érzése után sem.
-Most ne tudd meg mit tudnék veled csinálni…-nyögte és hamar elfordult, mert a farka megrándult a bokszerében..hah.
-Az én gondolataim se éppen tiszták, szívem.-hátranézett és egy puszit küldött a levegőben, amit elkaptam.

Vigyorogva botorkáltunk ki a sátorból, kezünkben a törölközőnkkel és a tisztálkodószereinkkel, majd a tó felé vettük volna az irányt, ha nem állunk meg hirtelen. Lefagytam és majdnem kiesett a kezemből a cucc, mikor megláttam, hogy Niall és Harry egy sátorból jönnek ki egyetlen rövidgatyában.

2016. július 18., hétfő

Third Lesson...~"ha megtehetném, elszöknék veled a rengetegbe, és sosem néznénk vissza!"

Sziasztok, elnézéseteket kérem a kimaradásért, és igazság szerint ezt a részt csak egy hét múlva terveztem kitenni, de szülinapom alkalmából megleplek titeket. :D
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!
xxx Nicole E. #happy17 <3


El is felejtettem, hogy épp a sátrat csináltam, vagyis próbáltam..merthogy Niall megérkezett, ahogy látom. Kezemből szó szerint kiesett a vasrúd…két nagy hátizsákkal az oldalán lépkedett. Nem tudtam levenni róla a szememet. Szőke haja-ami valószínűleg festett-csak úgy meredezett az ég felé, sőt, innen, majdnem tíz méterről is láttam, hogy mennyire puha. Szeme előtt napszemüveg helyezkedett el és az öltözéke kimondottan egy egyszerű kiruccanáshoz lett kitalálva. Semmi túlbabrálás..egy ujjatlan póló és egy rövidgatya. Lábán strandpapucs volt és ahogy végignéztem rajta, megakadt a szemem egy folton…a térdén egy majdnem tizenöt centis vágás..inkább heg éktelenkedett. Huh.
-Ne bámuld ennyire feltűnően!-ugrottam egyet, miután Zayn leheletét éreztem meg a fülemnél. Felnevetett én pedig csak a fülem vakargattam zavaromban, de félszemmel még Niall-t néztem, akit szívélyesen fogadott Trisha, aztán pedig körbepuszilgatta az anyukája.
-Nem bámultam feltűnően…csak…-kár volt belekezdenem a mondatba, nem tudtam mit mondani.
-Csak? Csak nem ultraszexi?-torkotköszörültem és meglöktem, mert alig néhány méterre volt tőlünk az említett és egyre közeledett. Zayn vigyorogva ment köszönni neki, aztán követtem én is. Nem lehetek ekkora béna.
-Nialler, ő itt a legjobb barátom, Harry. De csak Hazz…-kacsintott egyet, én pedig meg tudtam volna fojtani egy kanál vízbe. Hazz-nak csak a hozzám közel állók szólíthatnak..őt csak most ismerem meg.
-Ó, helló. Zayn már említett téged, nem egyszer.-nyeltem egyet, gyorsan beszélt, de nem volt olyan mély hangja, mint gondoltam.
-Remélem csak jókat mesélt. Örülök.-meglepett, hogy kézrázás helyett megölelt. Ő komolyan huszonhárom éves?
-Hát persze.-a sátrak mellett lévő farönkök felé igyekeztünk vissza, ahol az imént még kellemes árnyék honolt, de mostanra a nap már eléggé odasütött. Szerencse, hogy a sátrak olyan helyen vannak, amik mindig árnyékosak.-Öhm, ki kivel alszik? Remélem nem túrok ki senkit…-féloldalasan nézett rám.
-Hoztam egy egyszemélyeset..abban ellehetsz. Egyébként sem aludnék veled, borzalmasan horkolsz.-felnevettem, Niall meg elhúzta a száját.
-Nem mintha a te lábad nem mászna az oldalamba..egyszer aludtam veled,de az volt az első és utolsó is.-ezek aludtak együtt?Mi?Lemaradtam valamiről?
-Kivételes sátorozás volt, és szar volt a hely.-felhorkantam.
-Mivan?-megráztam a fejem. Basszus Liam.
-Öhm, skacok? Lesz egy kis változás.-vakargattam a fejem.
-Miféle változásra gondolsz?-Zayn karba tette a kezét.
-Niall az egyszemélyes sátorban alszik, én a kétszemélyesben, viszont egyedül..-felhúzták a szemöldöküket.
-És én hol fogok aludni?-vigyorogtam az arckifejezésükön.
-Nemsokára megtudod, de lesz egy vendégünk!-kikerekedett szemekkel nézett rám. Felnevettem,míg Niall csak kapkodta a fejét közöttünk.
-Na jó, fiúk.Nemtom mivan veletek, de oké. Hol az a sátor?-Zayn még mindig vizslató szemekkel pillantgatott, de most nem nagyon érdekelt. Niall annál inkább. Érdekes személyiségnek tűnik, s ha vele fogok majd tanulni, minél hamarabb ki kell alakítanom vele egy jó viszonyt.
A szemüvegem nem hoztam most magammal…mármint a látásjavítót, mert kontaktlencsét raktam be. Így kényelmesebb és nem nézek ki úgy-Zayn szerint-, mint egy stréber. Bár én imádom hordani, most ide tényleg nem illett volna. Helyette napszemüveggel pakoltam be. Abból is volt nálam három. Szó szerint szemüveg fanatikus vagyok.
-Hazz, nem óhajtanál segíteni Niall-nek, ahelyett hogy ott mereszted a nagy segged?-pedig a farönk kifejezetten kényelmesnek tűnt, eddig. Zayn a vacsorának szánt hússal babrált, így jogos, hogy engem kért meg. Egy mozdulattal felpattantam és a szerencsétlenkedő Niallhez sétáltam, még mindig napszemüvegben…nem is látott még nélküle. Uh, ez fura volt.
-Nem szükséges a segítség, megoldom valahogy.-elmosolyodtam. Felnőtt létére nem boldogul egy sátorral, ez ciki.
-No, gyere arrébb, seperc alatt felállítom.-Zayn-t hirtelen kapta el a prüszkölős röhögés, és inkább odébb állt, nehogy leverje a húshoz használt olajokat. Utána esett le, hogy min is röhög. Áldottam az eget, hogy legalább szemüveg volt rajtam, ezért nem látta a zavarom, de valószínűnek tartom, hogy anélkül is rájött.-Úgy értem, a sátrat.-vigyorogva sétált arrébb.
-Oké, oké.-végül ő is felnevetett.
-Jól van, azért ennyire nem volt vicces.-Zayn a könnyeit törölgette, míg Niall nevetve odament a cuccaiért.
-Bocs, haver, de…de az volt. Ha láttad volna a fejed….istenem.-nos hát az első kínos pillanatunk is megvolt Niall társaságában. Csak csendben folytattam a dolgom.
Amint végeztem-nem volt tíz perc sem-egyből Zayn felé indultam, aki még mindig a kajával munkálkodott. Igaz, hogy a szülőknek kellene ezt csinálni, vagyis általában ők főznek, de Zayn kikötötte, hogy ma ő szeretne, meg alapból imádja. Ők csak lazítsanak.
Zaynen is átlátok, csak figyelemelterelésként csinálja ezeket a dolgokat, mert ha egy percre is le kellene ülnie, csak Liam lenne a gondolatai főszereplője.

-No, és mondd csak Harry, te hogy-hogy itt vagy? Úgy értem, hogy Zayn-ékkel, mondott valami olyasmit, hogy elutaztok mostanában.-oh…te sem vagy a szavak embere.
Már alkonyodott és az idő is lehűlt kissé, szóval tökéletes időpontnak nevezném, ahhoz, hogy körbejárjuk a területet. Persze csak mi hárman.
-Hát, úgy volt, de a jegyeim nem úgy sikerültek, ahogyan kellene és így anyámék lefújták az egészet. Nehezen, de sikerült rávennem őket, hogy elengedjenek ide, de csak úgy, hogyha utána teljes erőmmel a javításra koncentrálok majd…-nem fog menni, tudom, hogy nem fog.
-Zayn osztálytársa vagy?-bólogattam. Megálltunk pár percre, míg Zayn elvégzi a dolgát, így le tudtam venni a szemüvegem, ami a nap folyamán szinte beleolvadt a bőrömbe.
Furcsamód le sem vette rólam a szemét, miután leszedtem magamról a szemüveget, de betudtam annak, hogy még csak most látja először a szemeimet. Tudom, hogy borzasztóan zöldek, és ez az egy dolog az amit imádok magamon…persze néhány dolgot eltekintve.
-Mi az?-muszáj voltam megszólalni, mert már idegesített a nézése.
-Semmi, csak…hihetetlenül zöldek a szemeid, jesszus..még nem láttam ennyire zöldet.-le sem vette rólam a szemét, én pedig kénytele voltam elnézni, fejem egyre jobban vöröslött..-Neharagudj, ha zavarba hoztalak…
-Nem, semmi baj. Köszönöm, azthiszem. Mindenki így reagál…-kínosan felnevettem majd felsóhajtottam, mert Zayn-t hallottam meg közeledni felénk.Végre.
-Csak nem leharapta egy kígyó a farkad, hogy ennyi ideig totojáztál?-fejbecsapott és röhögve indult meg előre.
-Kussolsz Styles! Pont te magyarázol nekem, nem én bukok bioszból!-ahj.
-Ez köcsög volt..-Niall szétnyílt szemekkel figyelt minket, de vigyorgott. Úgy ahogy Zayn…huu de ismerem ezt a nézést.
-Zayn…-feltette a kezét és előre nézett. Úgy fejbecsapnám most. Az oké, hogy bejön Niall. Igaza volt, tényleg az én esetem, tetőtől-talpig, de nem kellene gáz helyzetekbe hoznia. Nem szeretnék tolakodó sem lenni, sem feszült, mikor a közelében vagyok, egyből rájönne, hogy tetszik nekem. Viszont akkor is frusztrál, hogy ennyivel idősebb nálam. Ha azt mondanám, hogy húsz vagy nagyon maximum huszonkettő, de hogy nemsokára huszonnégy lesz az….felkavaró. Mit is kezdenénk együtt…és tanár akar lenni.
Ah, miken gondolkodok? Istenem mennyire hülye vagyok.
-Jól vagy?-Niall hangja zökkentett vissza a valóságba. Lemaradtam tőlük…eléggé.
-Mi? Öhm..persze, csak…elgodolkodtam. Bocsi, már megyek is.-sietősen szeltem be a távot és végre normálisan éreztem magam. Kellemes volt az idő és hamar megtaláltuk a közös hangot mindhárman egymással. Az is tény, hogy Zayn bárkivel el tud beszélgetni, bármiről, de velem nem mindig van így. Nekem is kellene valaki olyan, mint neki Liam…Jut eszembe! Liam! Basszus, nagy valószínűséggel már ott van a többiekkel és azt sem tudja ki kicsoda…ajjaj.
-Zayn? Nem mehetnénk vissza?-felém fordult és kérdő tekintetével találtam szembe magam.
-Minek? Még korán van.-sóhajtottam, hogyan tartom ezt titokba?
-Nos…mint mondtam, lesz ma egy vendégünk. És hát…köszönteni kéne vagy mi a szösz? Nem?-lesújtó pillantást vetett felém, aztán visszafordult. Ahogyan Niall is.
-Gyanús vagy te nekem, mit eszeltél ki?-felhúztam a szemöldököm vigyorogva.
-Én? Semmit! Tényleg…csak, csak menjünk vissza oké?-bólintottak egy vállrántást követően.
-Akkor is bűzlik itt valami…miben sántikálsz? Most még elmondhatod..viszont később…-felnevettem Niallel egyetemben.
-Nyugodjál már le..mindent a maga idejében szivi.-kacsintottam rá.
-Ha valami olyasmi, vagyis olyasvalaki lesz akire gondolsz, hogy gondolok, akkor nagyon remélem, hogy rosszul gondolod!-a végére ő is nevetett, mi meg Niallel egymást támogattuk. Várj,mi?
-Hát..-köszörültem torkot.-szerintem jól gondolom, hogy gondolod.-tíz percen belül már fájt az arcizmom és a könnycsatornám alig akart elállni, viszont Niall is elég rendesen kivette a részét a beszélgetésből..de még mindig úgy érzem,hogy furcsa ez a pasi.
-Te Hazz! Mit mondtál, ki is jön ide?
-L..én nem mondtam, hogy ki jön ide!
-A picsába. Miért nem vagy egy picivel hülyébb?-felnevettem.
-Miért? Akkor talán jobban csípnéd a búrám? Hidd el én így is bírlak, hogy ilyen hülye vagy!-beduzzogott.
-Naa, már esküszöm kíváncsi vagyok kit szerveztél be. Mikor érünk vissza?
-Két perc..max öt.-kezdtem kicsit ideges lenni, remélem Liam már belopta magát a szülők szívébe, mert ha nem…akkor, nos akkor Zaynnek elég nehéz dolga lesz a helyzettel.

-Harry Edward Styles! Mi a faszomat keres itt?-kitágult pupillákkal meredt a nekünk háttal álló Liam-re. Niall szokás szerint azt se tudta hol van és mit csináljon.
-Kussolj el, most az egyszer hallgass rám és tedd azt amit mondok!-szigorúan néztem rá.
-O-oké. -nem tudtam nem észrevenni, hogy nem tudja levenni a srácról a szemét. Két hülye.
-Odamész hozzá, kiszeded a szüleid karmai közül és végighallgatod! Nem utolsósorban pedig elmondod neki!-láttam, hogy nedves a homloka, biztos ideges. Minek?
-Mit?-felnéztem az égre, és elmormoltam egy imát ezeknek…hogy lehet valaki ennyire balfasz?
-Hogy kibaszottul szerelmes vagy belé…na ezt!-csak hebegett-habogott.
-Dde..
-Nincs de! Most az egyszer te tedd meg azt amit én mondok, bízz bennem! Csak jót akarok neked. Minden oké lesz, nyugi. Most pedig menj, mielőtt anyukád szétcincálja.-botladozva lépkedett hozzájuk és innen is hallottam szívdobogását. Őrültek.
Megfordultam és Niall önelégült képével találtam szembe magam.
-Nem hittem volna, hogy egyszer te fogod ezt csinálni vele!Öregapám, csúcs volt.-vigyorgott.
-Ha már nem meri felkötni a gatyáját, akkor muszáj kézbe vennem a dolgait..legalábbis rásegítek neki egy kicsit.-megráztam a vállam.-Beszéltem Liammel és mindent elmondott. Szeretik egymást, csak túl bénák, ezért is hívtam el ide.
-Gratulálok, most mát csak reménykedjünk a legjobbakban.-bólintottam.
-Mi addig nem megyünk vissza? Tök jó hely ez..nézzünk körül!-én meg ő?
-Öhm..-nem tudtam válaszolni. Még alig ismerem.
-Nem muszáj ha nem akarsz, csak gondoltam megismerkedhetnénk, meg nem akartam egyedül menni.-elmosolyodtam egy pillanatra.
-Oké, menjünk.-visszanéztem még a szerelmespárra és összeakadt a tekintete Liamével. Meglepettnek tűnt, de mosolygott. Felmutattam hüvelykujjam bíztatóan. Csak nem rontják el!
-Akkor vár minket a rengeteg..-hősies hanghordozása miatt muszáj voltam elnevetnem magam.
-Ez csak egy kisebb fél erdő Niall!-lepisszegett.
-Tudom, de olyan jól hangzott nem?-felnevettem.De,tényleg.

Tudtam, hogy ez az este jól fog telni..legalábbis reménykedtem benne….

2016. július 4., hétfő

Second Lesson...~ "csillogó íriszeid megbabonáznak, s rabul ejtenek..."

Sziasztok,
bocsánat a késői részért, hajszínt változtattam ma és fél napot a fodrásznál ültem.
Remélem tetszik nektek, írjatok véleményt! ;)
xxx Nicole E.


-Nos,Mr.Styles!Szerintem nyáron is látjuk egymást.-Mrs.Nelson első szava az órán felém érkezett.Sejtettem,hogy ez lesz.-Ahhoz,hogy átmenjen minimum három ötösre lenne szüksége.Kétségtelen,hogy ez nem fog sikerülni.-ezt utáltam a legjobban benne,az egész osztály előtt aláz le,és még jól az orrom alá dörgöli,hogy szar vagyok.
Eszembe jutott Zayn hegyibeszéde a szünetről és lehet igaza lesz…el kellene fogadnom azt az ajánlatot..nem?
-Tanárnő legyen szíves,ne az osztály előtt szégyenítse meg Harry-t!-Zayn-nek már majdnem füstölt a feje én pedig meg sem szólaltam eddig.
-Maga a másik,Mr.Malik!Örüljön,hogy megvan a kettes,de legközelebb szigorúbb leszek.-mindenki síri csendben ült a helyén és meg sem mert mukkanni…ahogy én is.
-Kussoltam!Bocs haver.-csak legyintettem és próbáltam végigszenvedni ezt az órát felszólítás nélkül.

-Zayn?-kopogtam szobája ajtaján.
-Gyere.Hogyhogy itt?Nem úgy volt,hogy elutaztok?-ja igen..úgy volt,egészen addig míg meg nem látták a jegyeim…hiába vagyok nagykorú,sajnos még anyámékkal lakok,így az van amit ők mondanak.
-De,és pont ezért is jöttem.Mit is mondtál,mi van azzal a Neil-lel?
-Niall-nek hívják.-kipakoltam a rengeteg zacskó chipset az ágyra amiket hoztam és kinyitottam a szekrényét,ahol a piákat tartotta és kihalásztam belőle két doboz sört.
-Az nem lényeg,viszont az igen,hogy tényleg vállalna ilyen…korrepetálást?-elterült az ágyon és kibontogatta a chipseket.Ez nálunk már szokássá vált,hetente többször megyünk át egymáshoz és felváltva hozzuk a piát és a kaját.
-Biztosan.De meg is kérdezhetem Mirandát..ma anya átmegy hozzá,szóval valószínűleg Niall is ott lesz.
-De ez nem ciki?Basszus ő mégiscsak huszonnégy éves.A helyébe én sem szeretnék magamnál fiatalabb gyereket pesztrálni.
-Nyugodjál már meg.Ha most megbuksz az nem lesz ciki?Szard már le,hogy mi az elvárt és inkább csináld úgy ahogy érzed…csak ne bukj meg.-felbontotta a sört és olyan élvezettel itta,hogy a fele a gatyájára ment.Jót röhögtünk ezen,de még mindig nem tudtam mi legyen.
-Jó,oké…akkor beszélsz vele?-bólintott.
-Persze,de ha gondolod be is mutatlak neki holnap.Valami sátorozást tervezett Miranda és meghívott minket is.Te eljössz velünk és kész.Csupán két-három nap.-azonnal belementem volna,ha nem tudtam volna,hogy a szüleim így is kivannak bukva.
-Hát…nemtudom Zayn.Nem hiszem,hogy összejön,tudod,anyáék eléggé kivannak miattam.Eddig mindenkinek velem pedálozott,hogy ilyen meg olyan jótanuló vagyok,most meg érdekes lesz,ha járok plusz egy évet.
-Na,pont ezért jössz el.Majd én beszélek anyuddal,ennyi.Na addig is kizúzunk a falhoz?-felcsillant a szemem és azonnal pattantam is.
A Fal a mi közös és felejthetetlen helyünk.Rengeteg közös élményünk van,de ez a legnagyobb dolog köztünk.Itt találkoztunk és itt lettünk legjobb barátok.Sőt,itt mondtam el neki,hogy meleg vagyok.Elég fontos hely nekünk és az idők során~ami körülbelül öt-hat év~színesre varázsoltuk.Ez alatt azt értem,hogy felkaptuk magunkra a fekete pólónkat,a melegítőnket illetve a felejthetetlen hátizsákunkat és napokat töltöttünk ott a sok festékben és a lakk szagban.Sosem volt erősségem a rajz,de a graffiti kihozta belőlem azt is amit nem is tudtam,hogy ott van.Ezt is egy véletlennek köszönhetem és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
-Na?Mehetünk?-fél pofám még tele volt chips-szel.Felröhögött,felkapta a cuccait és kilökdösött az ajtóból.

-És mikor jönnétek vissza?-épp anyáékkal beszéltem meg a sátorozást,és nagyon remélem,hogy elengednek Zayn-ékkel,mert különben a hosszúhétvégémet itthon fogom tölteni egyedül egész nap a biosz könyvvel a kezemben.Igazság szerint már kíváncsi vagyok arra a Niall gyerekre.Nem azt mondom,hogy kiugrok a bőrömből,mert tudom,hogy biológiát fogunk tanulni-ha egyátalán belemegy-de ha Zayn azt mondja,hogy jó arc és normális,akkor csak úgy van ez.

Másnap szerencsére sikerült kikönyörögnöm a szüleimtől ezt a kirándulást,de azt mondták,hogy csak úgy engednek el,ha utána szorgalmasan nekikezdek a biológiának és veszem a fáradságot ahhoz,hogy leüljek tanulni.Én meg jó kisfiú lévén rábólintottam mosolyogva.
Zayn egy hatalmas vigyorral várt a kapuban,eljött értem kocsival,átmegyek hozzájuk,hogy aztán onnan induljunk el az erdőbe.Állítólag Niall majd később,valamikor egy óra tájékában csatlakozik hozzánk.
Rengeteg mindent bepakolt anyám az este,míg én zuhanyoztam,és ezt is csak reggel vettem észre,szóval kapkodva kellett mindenféle hülyeséget kipakolnom a táskából.Minek vigyek elsősegélydobozt,ha a kocsiban alapból van?Nem hinném,hogy csak úgy lesérülnénk,és nem is készülünk mindenféle vad túrába…csak szimpla kirándulás.Kiengedjük a gőzt…jól fog esni,ebben biztos vagyok.
-Na,haver!Készen vagy?-bólintottam.-Na akkor pattanj be.-mosolyogva dobáltam hátra a csomagokat.
-Ésszel,fiam!-apám mindig csak ennyivel enged el valahova.
-Megvan minden Harold?-felhorkantam és egy nagyot intve rátapostam Zayn lábára,hogy végre gázt adjon.
-Te nem vagy észnél!Mivan ha pont úgy van a kormány és nekimegyünk egy fának?
-Élvezd már az életet egy picit!Mindig te mondod nekem ezt,akkor csinálj is úgy mintha átéreznéd.-huncut mosolyt eresztett meg.
-Igazad van,de ha megengeded még élni szeretnék.Egy jópár évig…-ezt a nézést is értettem,pajzán gondolatok lephették el az agyát.
-De.Teljesen igazad van.-sóhajtottam és napszemüvegem a szemem elé helyeztem,hogy ne vakuljak meg.Hamarosan le is parkolt a házuk előtt,de én már nem szálltam ki,csak csupán annyira,hogy a cuccaim arrébb tegyem.Pár perc múlva Zayn szülei,egy nő-aki biztosan Miranda-és Zayn.Tele voltak pakolva mindenféle csomaggal,kezdtem kicsit hülyén érezni magam,hogy mégis ilyen kevés dolgot raktam el,viszont Zayn apukája megnyugtatott.
-Nem értelek,minek ennyi szar?Fogadok,hogy a felét úgyis ott felejtjük.-felfelé kunkorodott a szám Yaser hangját hallva.-Egyébként szia Harry!Kezet fognék,de amint látod málhásszamárnak álltam.-felnevettem és legyintettem egyet.
-Anyám is bepakolt egy csomó cuccot,de reggel kidobáltam őket a francba.Még egy hajszárítót is bepakolt,de szerintem elfelejtette,hogy ott nem lesz konnektor,hacsak nem a seggedbe dugom Zayn!-felnevettem.
-Oda mást dugdosunk.-kacsintott,mire mégjobban nevettem,a többiek meg a szemüket forgatták.Azért mégsem vannak hozzászokva a perverz megjegyzésekhez köztünk.Eléggé ismernek minket,szerintem nem lesz probléma a melegséggel kapcsolatban.
-Na gyerekek,abbahagyni!Miranda is itt van!-Zayn bepattant a kormány mögé és beindította a motort,addig szépen mindenki beült,igaz kissé szűkösen fértünk el,de megoldottuk.
-Merre is megyünk pontosan?-kérdeztem,mert igazság szerint fogalmam sem volt hova is megyünk.
-Egy elég eldugott helyre,nem messze a főúttól van egy tisztás.Azon át kell sétálnunk és ott van egy erdő,igazából nem is erdő hanem egy fákkal beültetett rét.Csendes,nyugodt,de lehet ott mindenfélét csinálni.Jó lesz.-Trisha kétségkívül alig várta ezt az egészet.
Én is vártam,de azért tartottam tőle,hogy milyen is lesz Niall.Csúnya vagy jóképű?Meleg vagy hetero?Tényleg kinéz annyinak amennyinek Zayn mondta vagy aranyos arca lesz?Furcsábbnál furcsább kérdések szöktek a gondolataimba és észre sem vettem,amint bekanyarodunk az említett tisztásra.Gyönyörű volt és tagadhatatlanul nem emberlakta terület.Imádtam ilyen helyekre jönni.
-Harry,szívem légy szíves segítesz vinni pár csomagot?-lassacskán sikerült csak megindulnunk,de mindent csak azután,hogy megbizonyosodtunk róla,a kocsi teljes mértékben biztonságba van és napfénytől távol.
-Ki hogy alszik?-Zayn tette fel a kérdést…hát na ez egy jó kérdés.
-Nekem egyszemélyes sátram van.-mondta Miranda.
-Dettó.-Zayn elhúzta a száját amint megnézte a doboz oldalát.Tudniillik mindig együtt sátoroztunk,hiába nem vagyunk egy pár ez nálunk szokás volt.
-Hát nekem kétszemélyes,azt hiszem.-bizonytalanul tettem le a földre a cuccokat,mikor megláttam,hogy mindenki szétnéz.Itt leszünk.
Mindenhol madárcsicsergést lehetett hallani,illetve gyönyörű volt,ahogy a nap átszökik a faágakon.Néhány farönk is volt itt.Ezek szerint mások is szoktak idejárni..nem meglepő.Nagyon megnyerő a hely.
-Nekünk szintén,bár ez nem meglepő.-fordult Trisha Yaser felé.-Öhm,Miranda?Niall mikor érkezik?Neki is kéne valami hely,nem?-bólintott a megszólított.
-Nemsokára.Leadja az anyagait az egyetemen és már jön is.Viszont nem tudtam,hogy ennyire kevés lesz a hely…-na álljunk csak meg egy pillanatra.Velem nem fog aludni,mert bizonyosan csak nálam van még hely…na nem,nem!Zayn meglátta arcom és kipukkadt belőle a röhögés,erre mindenki ránk nézett.
-Anya,odaadom a sátram.Niall aludhat abban,Harry-vel majd mi elleszünk az övében.-anya mosolygott és bólintott.
-Na!Meg is van oldva.De biztos,hogy rendben lesz minden?-megforgattuk a szemünket ma már kitudja hányadszorra.
-Igen,anya.Biztos,amíg Harry nem akarja a lompost lyukba rakni,addig teljesen rendben leszünk..-felnevettünk.
-Hagyjál már Zayn,ezt úgy mondod,mintha te még rohadtul szűz lennél.-megrázta a fejét és elindult hogy felépítse a sajátunkat.
-Ideje házikót csinálni!Hulla vagyok!-ásított.
-Na és mi a jó életbe fáradtál el?Abba hogy nyomod a gázt vagy abba,hogy ötven métert hozod a cuccokat?-felhorkant.
-Nem sokat aludtam,Haz!Liam ki volt bukva…amiért tudod..hogy megint téged hívtalak el,s nem Őt.-lehajtotta a fejét és szomorúan bontotta ki a dobozt.
-Zayn..én.Kérlek,neharagudj!De,miért engem hívtál ha tudod,hogy rosszban vagytok?Így is neheztel rám,akkor?-felsóhajtott.
-Azért Harry,mert fontos vagy nekem,a testvérem vagy.Nem akarsz megbukni én pedig jó testvérként segítek neked.Ha Liam ezt nem tudja megérteni,akkor nincs miről beszélnünk.-ledöbbentem.Eldöntöttem,hogy beszélek Liammel…amilyen hamar csak lehet.Szerencse,hogy elhoztam a mobilomat,teljesen feltöltve,így csendben elvonultam s tárcsázhattam is.
-Liam?Harry vagyok!-beszívta a levegőt.
-Mit szeretnél?-hangja elég furcsának tűnt…
-Nézd,én csak bocsánatot szeretnék kérni tőled.Egy idióta voltam,hogy nem figyeltem oda és ez neked kellemetlen.-türelmesen hallgatott.-Figyelj,nekem Zayn a testvérem.Többet jelent nekem bárkinél az életemben,de soha,ismétlem soha nem kezdenék ki vele.Érted?Főleg nem úgy,hogy halálosan szeret.Fel tudod ezt fogni?-meghökkent,éreztem a hangján.
-Sz-szerelmes belém?-tágra nyíltak a szemeim.Basszameg.
-N-nem mondta el?Jézusom,neharagudj..én nem akartam galibát okozni.Cs-csak azt szeretném,hogy tudd,rengeteget jelentesz neki,és ha ilyen helyzetekbe hozod nem tud majd dönteni.Napok óta alig alszik…folyton rágódik és tudom,hogy te jársz a fejében.-örültem,hogy elmondhattam neki mindezt,remélem megjön az esze.-Ne játssz vele!
-Én nem,nem játszok.Csak rettenetesen rosszul esik,hogy folyton veled van…és ha hét egyik napján felhívom,hogy jöjjön át,leráz,mert veled van….nehéz.-szinte láttam magam előtt,hogy beletúr a hajába.
-Szereted Őt Liam?-csend.
-P-ersze,hogy szeretem.Nagyon fontos nekem.Tudod,é-én…én még nem mondtam neki egyszer sem,de tényleg sokat jelent.-elmosolyodtam.Ez az!
-Figyu,helyre akarod ezt hozni?-hümmögött majd rávágta azonnal az igen-t.-Akkor vedd a GPS-t,üsd be a számom és mérd be ahol vagyok.Gyere ide és beszéld meg vele.Nem érezné jól magát így.Téged szeretne maga mellett nem engem.Hozz sátrat,lehetőleg kétszemélyeset..és legyetek együtt!-beleegyezett.
-Várunk,siess!Zayn-nek nem mondok semmit,legyen meglepetés.-elmormogott gyorsan egy köszönömöt és hallottam amint becsapja az ajtót.
Mai jótevés teljesítve!

-Hol jártál báránykám?-Zayn azonnal megváltoztatta arckifejezését,amint meglátott.Jajj,tesó.Ismerlek,mint a rosszpénzt,engem nem tudsz becsapni,idióta.
-Telefonáltam,nyugi nincs gáz…de nem akarok beszélni róla.Hol is tartasz?Áhá…-segítettem rögzíteni a sátrat és kicipzároztam a bejáratot,hogy bepakolhassunk.
Ahogy beraktam a cuccokat,már mentem is ki,hogy hozzam a többi dolgot,mikor egy hang megszólalt.


-Sziaszok,remélem van hely nekem is!