Third Lesson...~"ha megtehetném, elszöknék veled a rengetegbe, és sosem néznénk vissza!"

Sziasztok, elnézéseteket kérem a kimaradásért, és igazság szerint ezt a részt csak egy hét múlva terveztem kitenni, de szülinapom alkalmából megleplek titeket. :D

Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást!

xxx Nicole E. #happy17 <3

El is felejtettem, hogy épp a sátrat csináltam, vagyis próbáltam..merthogy Niall megérkezett, ahogy látom. Kezemből szó szerint kiesett a vasrúd…két nagy hátizsákkal az oldalán lépkedett. Nem tudtam levenni róla a szememet. Szőke haja-ami valószínűleg festett-csak úgy meredezett az ég felé, sőt, innen, majdnem tíz méterről is láttam, hogy mennyire puha. Szeme előtt napszemüveg helyezkedett el és az öltözéke kimondottan egy egyszerű kiruccanáshoz lett kitalálva. Semmi túlbabrálás..egy ujjatlan póló és egy rövidgatya. Lábán strandpapucs volt és ahogy végignéztem rajta, megakadt a szemem egy folton…a térdén egy majdnem tizenöt centis vágás..inkább heg éktelenkedett. Huh.

-Ne bámuld ennyire feltűnően!-ugrottam egyet, miután Zayn leheletét éreztem meg a fülemnél. Felnevetett én pedig csak a fülem vakargattam zavaromban, de félszemmel még Niall-t néztem, akit szívélyesen fogadott Trisha, aztán pedig körbepuszilgatta az anyukája.

-Nem bámultam feltűnően…csak…-kár volt belekezdenem a mondatba, nem tudtam mit mondani.

-Csak? Csak nem ultraszexi?-torkotköszörültem és meglöktem, mert alig néhány méterre volt tőlünk az említett és egyre közeledett. Zayn vigyorogva ment köszönni neki, aztán követtem én is. Nem lehetek ekkora béna.

-Nialler, ő itt a legjobb barátom, Harry. De csak Hazz…-kacsintott egyet, én pedig meg tudtam volna fojtani egy kanál vízbe. Hazz-nak csak a hozzám közel állók szólíthatnak..őt csak most ismerem meg.

-Ó, helló. Zayn már említett téged, nem egyszer.-nyeltem egyet, gyorsan beszélt, de nem volt olyan mély hangja, mint gondoltam.

-Remélem csak jókat mesélt. Örülök.-meglepett, hogy kézrázás helyett megölelt. Ő komolyan huszonhárom éves?

-Hát persze.-a sátrak mellett lévő farönkök felé igyekeztünk vissza, ahol az imént még kellemes árnyék honolt, de mostanra a nap már eléggé odasütött. Szerencse, hogy a sátrak olyan helyen vannak, amik mindig árnyékosak.-Öhm, ki kivel alszik? Remélem nem túrok ki senkit…-féloldalasan nézett rám.

-Hoztam egy egyszemélyeset..abban ellehetsz. Egyébként sem aludnék veled, borzalmasan horkolsz.-felnevettem, Niall meg elhúzta a száját.

-Nem mintha a te lábad nem mászna az oldalamba..egyszer aludtam veled,de az volt az első és utolsó is.-ezek aludtak együtt?Mi?Lemaradtam valamiről?

-Kivételes sátorozás volt, és szar volt a hely.-felhorkantam.

-Mivan?-megráztam a fejem. Basszus Liam.

-Öhm, skacok? Lesz egy kis változás.-vakargattam a fejem.

-Miféle változásra gondolsz?-Zayn karba tette a kezét.

-Niall az egyszemélyes sátorban alszik, én a kétszemélyesben, viszont egyedül..-felhúzták a szemöldöküket.

-És én hol fogok aludni?-vigyorogtam az arckifejezésükön.

-Nemsokára megtudod, de lesz egy vendégünk!-kikerekedett szemekkel nézett rám. Felnevettem,míg Niall csak kapkodta a fejét közöttünk.

-Na jó, fiúk.Nemtom mivan veletek, de oké. Hol az a sátor?-Zayn még mindig vizslató szemekkel pillantgatott, de most nem nagyon érdekelt. Niall annál inkább. Érdekes személyiségnek tűnik, s ha vele fogok majd tanulni, minél hamarabb ki kell alakítanom vele egy jó viszonyt.

A szemüvegem nem hoztam most magammal…mármint a látásjavítót, mert kontaktlencsét raktam be. Így kényelmesebb és nem nézek ki úgy-Zayn szerint-, mint egy stréber. Bár én imádom hordani, most ide tényleg nem illett volna. Helyette napszemüveggel pakoltam be. Abból is volt nálam három. Szó szerint szemüveg fanatikus vagyok.

-Hazz, nem óhajtanál segíteni Niall-nek, ahelyett hogy ott mereszted a nagy segged?-pedig a farönk kifejezetten kényelmesnek tűnt, eddig. Zayn a vacsorának szánt hússal babrált, így jogos, hogy engem kért meg. Egy mozdulattal felpattantam és a szerencsétlenkedő Niallhez sétáltam, még mindig napszemüvegben…nem is látott még nélküle. Uh, ez fura volt.

-Nem szükséges a segítség, megoldom valahogy.-elmosolyodtam. Felnőtt létére nem boldogul egy sátorral, ez ciki.

-No, gyere arrébb, seperc alatt felállítom.-Zayn-t hirtelen kapta el a prüszkölős röhögés, és inkább odébb állt, nehogy leverje a húshoz használt olajokat. Utána esett le, hogy min is röhög. Áldottam az eget, hogy legalább szemüveg volt rajtam, ezért nem látta a zavarom, de valószínűnek tartom, hogy anélkül is rájött.-Úgy értem, a sátrat.-vigyorogva sétált arrébb.

-Oké, oké.-végül ő is felnevetett.

-Jól van, azért ennyire nem volt vicces.-Zayn a könnyeit törölgette, míg Niall nevetve odament a cuccaiért.

-Bocs, haver, de…de az volt. Ha láttad volna a fejed….istenem.-nos hát az első kínos pillanatunk is megvolt Niall társaságában. Csak csendben folytattam a dolgom.

Amint végeztem-nem volt tíz perc sem-egyből Zayn felé indultam, aki még mindig a kajával munkálkodott. Igaz, hogy a szülőknek kellene ezt csinálni, vagyis általában ők főznek, de Zayn kikötötte, hogy ma ő szeretne, meg alapból imádja. Ők csak lazítsanak.

Zaynen is átlátok, csak figyelemelterelésként csinálja ezeket a dolgokat, mert ha egy percre is le kellene ülnie, csak Liam lenne a gondolatai főszereplője.

-No, és mondd csak Harry, te hogy-hogy itt vagy? Úgy értem, hogy Zayn-ékkel, mondott valami olyasmit, hogy elutaztok mostanában.-oh…te sem vagy a szavak embere.

Már alkonyodott és az idő is lehűlt kissé, szóval tökéletes időpontnak nevezném, ahhoz, hogy körbejárjuk a területet. Persze csak mi hárman.

-Hát, úgy volt, de a jegyeim nem úgy sikerültek, ahogyan kellene és így anyámék lefújták az egészet. Nehezen, de sikerült rávennem őket, hogy elengedjenek ide, de csak úgy, hogyha utána teljes erőmmel a javításra koncentrálok majd…-nem fog menni, tudom, hogy nem fog.

-Zayn osztálytársa vagy?-bólogattam. Megálltunk pár percre, míg Zayn elvégzi a dolgát, így le tudtam venni a szemüvegem, ami a nap folyamán szinte beleolvadt a bőrömbe.

Furcsamód le sem vette rólam a szemét, miután leszedtem magamról a szemüveget, de betudtam annak, hogy még csak most látja először a szemeimet. Tudom, hogy borzasztóan zöldek, és ez az egy dolog az amit imádok magamon…persze néhány dolgot eltekintve.

-Mi az?-muszáj voltam megszólalni, mert már idegesített a nézése.

-Semmi, csak…hihetetlenül zöldek a szemeid, jesszus..még nem láttam ennyire zöldet.-le sem vette rólam a szemét, én pedig kénytele voltam elnézni, fejem egyre jobban vöröslött..-Neharagudj, ha zavarba hoztalak…

-Nem, semmi baj. Köszönöm, azthiszem. Mindenki így reagál…-kínosan felnevettem majd felsóhajtottam, mert Zayn-t hallottam meg közeledni felénk.Végre.

-Csak nem leharapta egy kígyó a farkad, hogy ennyi ideig totojáztál?-fejbecsapott és röhögve indult meg előre.

-Kussolsz Styles! Pont te magyarázol nekem, nem én bukok bioszból!-ahj.

-Ez köcsög volt..-Niall szétnyílt szemekkel figyelt minket, de vigyorgott. Úgy ahogy Zayn…huu de ismerem ezt a nézést.

-Zayn…-feltette a kezét és előre nézett. Úgy fejbecsapnám most. Az oké, hogy bejön Niall. Igaza volt, tényleg az én esetem, tetőtől-talpig, de nem kellene gáz helyzetekbe hoznia. Nem szeretnék tolakodó sem lenni, sem feszült, mikor a közelében vagyok, egyből rájönne, hogy tetszik nekem. Viszont akkor is frusztrál, hogy ennyivel idősebb nálam. Ha azt mondanám, hogy húsz vagy nagyon maximum huszonkettő, de hogy nemsokára huszonnégy lesz az….felkavaró. Mit is kezdenénk együtt…és tanár akar lenni.

Ah, miken gondolkodok? Istenem mennyire hülye vagyok.

-Jól vagy?-Niall hangja zökkentett vissza a valóságba. Lemaradtam tőlük…eléggé.

-Mi? Öhm..persze, csak…elgodolkodtam. Bocsi, már megyek is.-sietősen szeltem be a távot és végre normálisan éreztem magam. Kellemes volt az idő és hamar megtaláltuk a közös hangot mindhárman egymással. Az is tény, hogy Zayn bárkivel el tud beszélgetni, bármiről, de velem nem mindig van így. Nekem is kellene valaki olyan, mint neki Liam…Jut eszembe! Liam! Basszus, nagy valószínűséggel már ott van a többiekkel és azt sem tudja ki kicsoda…ajjaj.

-Zayn? Nem mehetnénk vissza?-felém fordult és kérdő tekintetével találtam szembe magam.

-Minek? Még korán van.-sóhajtottam, hogyan tartom ezt titokba?

-Nos…mint mondtam, lesz ma egy vendégünk. És hát…köszönteni kéne vagy mi a szösz? Nem?-lesújtó pillantást vetett felém, aztán visszafordult. Ahogyan Niall is.

-Gyanús vagy te nekem, mit eszeltél ki?-felhúztam a szemöldököm vigyorogva.

-Én? Semmit! Tényleg…csak, csak menjünk vissza oké?-bólintottak egy vállrántást követően.

-Akkor is bűzlik itt valami…miben sántikálsz? Most még elmondhatod..viszont később…-felnevettem Niallel egyetemben.

-Nyugodjál már le..mindent a maga idejében szivi.-kacsintottam rá.

-Ha valami olyasmi, vagyis olyasvalaki lesz akire gondolsz, hogy gondolok, akkor nagyon remélem, hogy rosszul gondolod!-a végére ő is nevetett, mi meg Niallel egymást támogattuk. Várj,mi?

-Hát..-köszörültem torkot.-szerintem jól gondolom, hogy gondolod.-tíz percen belül már fájt az arcizmom és a könnycsatornám alig akart elállni, viszont Niall is elég rendesen kivette a részét a beszélgetésből..de még mindig úgy érzem,hogy furcsa ez a pasi.

-Te Hazz! Mit mondtál, ki is jön ide?

-L..én nem mondtam, hogy ki jön ide!

-A picsába. Miért nem vagy egy picivel hülyébb?-felnevettem.

-Miért? Akkor talán jobban csípnéd a búrám? Hidd el én így is bírlak, hogy ilyen hülye vagy!-beduzzogott.

-Naa, már esküszöm kíváncsi vagyok kit szerveztél be. Mikor érünk vissza?

-Két perc..max öt.-kezdtem kicsit ideges lenni, remélem Liam már belopta magát a szülők szívébe, mert ha nem…akkor, nos akkor Zaynnek elég nehéz dolga lesz a helyzettel.

-Harry Edward Styles! Mi a faszomat keres itt?-kitágult pupillákkal meredt a nekünk háttal álló Liam-re. Niall szokás szerint azt se tudta hol van és mit csináljon.

-Kussolj el, most az egyszer hallgass rám és tedd azt amit mondok!-szigorúan néztem rá.

-O-oké. -nem tudtam nem észrevenni, hogy nem tudja levenni a srácról a szemét. Két hülye.

-Odamész hozzá, kiszeded a szüleid karmai közül és végighallgatod! Nem utolsósorban pedig elmondod neki!-láttam, hogy nedves a homloka, biztos ideges. Minek?

-Mit?-felnéztem az égre, és elmormoltam egy imát ezeknek…hogy lehet valaki ennyire balfasz?

-Hogy kibaszottul szerelmes vagy belé…na ezt!-csak hebegett-habogott.

-Dde..

-Nincs de! Most az egyszer te tedd meg azt amit én mondok, bízz bennem! Csak jót akarok neked. Minden oké lesz, nyugi. Most pedig menj, mielőtt anyukád szétcincálja.-botladozva lépkedett hozzájuk és innen is hallottam szívdobogását. Őrültek.

Megfordultam és Niall önelégült képével találtam szembe magam.

-Nem hittem volna, hogy egyszer te fogod ezt csinálni vele!Öregapám, csúcs volt.-vigyorgott.

-Ha már nem meri felkötni a gatyáját, akkor muszáj kézbe vennem a dolgait..legalábbis rásegítek neki egy kicsit.-megráztam a vállam.-Beszéltem Liammel és mindent elmondott. Szeretik egymást, csak túl bénák, ezért is hívtam el ide.

-Gratulálok, most mát csak reménykedjünk a legjobbakban.-bólintottam.

-Mi addig nem megyünk vissza? Tök jó hely ez..nézzünk körül!-én meg ő?

-Öhm..-nem tudtam válaszolni. Még alig ismerem.

-Nem muszáj ha nem akarsz, csak gondoltam megismerkedhetnénk, meg nem akartam egyedül menni.-elmosolyodtam egy pillanatra.

-Oké, menjünk.-visszanéztem még a szerelmespárra és összeakadt a tekintete Liamével. Meglepettnek tűnt, de mosolygott. Felmutattam hüvelykujjam bíztatóan. Csak nem rontják el!

-Akkor vár minket a rengeteg..-hősies hanghordozása miatt muszáj voltam elnevetnem magam.

-Ez csak egy kisebb fél erdő Niall!-lepisszegett.

-Tudom, de olyan jól hangzott nem?-felnevettem.De,tényleg.

Tudtam, hogy ez az este jól fog telni..legalábbis reménykedtem benne….