Fourth Lesson...~"A féltékenység múló fájdalom, meg akarok szabadulni tőle, szeretlek!"

Szervusztok,

meg is érkeztem a következő résszel, ami egy kicsit más. Zay szemszög, mert ugye nem csak Narry-ből áll a blog. Lesz a későbbiekben mindenféle szemszög, de szerintem ez így lesz jó. Ha egy kicsit beindul az írás, lehet, hogy heti 2 rész lesz, de ezt nem ígérem.

Remélem tetszik a rész és megdobtok pár kommenttel! Nagyon örülök nekik ;)

xxx Nicole E.

Zayn szemszöge:

Mérges,dühös és kibaszottul szerelmes voltam abban a pillanatban, mikor megláttam Liam-et anyámékkal. Meg tudtam volna fojtani Harry-t, amiért idehívta, de mikor megláttam Liam csillogó szemeit, elszállt minden kétségem afelől, hogy nem miattam jött ide…ki miatt jött volna?

Lassú léptekkel közeledtem feléjük és vigyorogva hallgattam, ahogy vígan nevetgélnek valamiről, míg Harry és Niall elég hamar megtalálták a közös hangot ott hátul és elindultak egy esti túrára..ketten.

-Á, Zayn! Hol hagytad a többieket?-anya arca elég boldog volt…ezek szerint Liam előszedte a legrendesebb oldalát. Kár, hogy nekem nem mindig van szerencsém azzal ismerkedni.

-Egymásra hangolódnak az erdőben.-végig Li-re néztem, s azt hittem, hogy ott halok szörnyet. Ettől a sok természeti „illatoktól” el is felejtettem milyen is az igazi pasi illat, ezért mikor megéreztem Liam szokásos parfümjét, le kellett csuknom a szemhéjam, mert észrevehetően tágult a pupillám…akár a drog.

-Szia Liam.-muszáj volt megszólalnom, mert már minimum két perce álltunk ott szerencsétlenül míg anya csak sunyi tekintettel járatta közöttünk a szemét.

-S-szia.-sóhajtottam egy nagyot és apró mosolyt eresztettem felé.

-Na jó, magatokra hagylak titeket. Oh, és Zayn! Liam hozott egy nagy és kényelmes sátrat, azt mondta, hogy ketten tökéletesen ellesztek benne.-kacsintott én meg tátott szájjal lestem ahogy továbblépett mellőlünk. Liam torokköszörülése szakított ki meglepettségemből.

-N-neharagudj, hogy csak így beállítottam ide…beszélhetnénk?-bólintottam..aztán eszembe jutott valami.

-Ne most..inkább csak felejtsük el egy kicsit ezt a beszélgetést és legyen egy jó délutánunk és majd este a sátorban megbeszéljük ezt, oké?-mosolyogtam felé.

-Rendben, akkor viszont hol kezdjük? Felállítjuk a sátrat?-toporgott és felkapta a csomagjait.

-Persze, viszont…akkor egy sátorban alszunk?-hülye hangsúlyom miatt lehet azt gondolta, hogy nem akarok vele lenni, viszont nagyon is akarok.

-Ha nem akarsz, akkor nem.-elhúzta a száját és követett az egyik távolabb eső helyre. Nem értettem,hogy most miért viselkedik ennyire…visszafogottan. Eddig egyáltalán nem ilyen volt, Harry! Mit műveltél?

Miután sikerült megcsinálnunk a pár napos alvóhelyünket, eltelt két óra is. Eléggé megéheztünk közben ezért anyuékkal nekiláttam a bogrács összeállításához. Igen, azt is lehoztak, meg azzal együtt mindenféle zöldséget és húst, no meg a fűszereket, hogy egy kimondott Malik-féle finomságot ehessünk este. Addig bekaptam pár falat miniszendvicset, amiből adtam Liam-nek is, és furán nézelődtem, ugyanis már nyolc óra is lemúlhatott..a nap állásából-illetve nem állásából-ítélve, s Harry-ék még mindig nem jöttek vissza. Kezdtem kicsit aggódni, Harry-t nem úgy ismerem, mint aki szíves örömest elmegy egy-úgymond-idegennel órákra kettesben az erdőbe, semmiféle kütyü nélkül. Remélem nem lett bajuk.

Észre sem vettem, de elkalandoztam és ügyesen megvágtam magam a késsel, ami eredetileg a zöldségek aprítására lett kitalálva. Felkiáltottam egy nagyot és eldobtam kezemből a kést,hogy meg tudjam vizsgálni a keletkezett sebet.

-Mi történt?-Liam a hátam mögül kukkantott felém és két kezét óvatosan a derekamra tette, de a fájdalomtól meg sem éreztem akkor.

-Kurvára fáj.-ömlött belőle a vér és ráadásul a mutatóujjam tövénél sikerült..kellemetlen. Liam észre sem véve magát megfogta az ujjam és a szájához emelte, hogy lenyalogassa róla  a vért. Meglepődve és zavartan pillantottam felé, s le kellet hunynom a szemem, mert megmondom őszintén: kellemes volt érezni, ahogy a meleg nyelve körbeöleli az ujjam.

-Ö-öhm,ne..ne haragudj, kérlek.-lépett egyet hátra vöröslő arccal, miközben a hajába túrt.

-Semmi baj.-közelebb mentem hozzá és kezem a mellkasára tettem, persze úgy, hogy ne vérezzem össze a jó illatú hófehér pólóját. Elegem volt már abból, hogy amióta itt van nem csinál semmit csak les és néz maga elé. Anyáékkal teljesen feloldódott és velük beszél is..az egész főzőcskésdit is végigcsacsogták, de velem nem beszél úgy, mint eddig.-Nem bírom ki estig.-nem engedtem szóhoz jutni, azonnal a szájára tapadtam. Éreztem ajkain még a vérem fémes, kesernyés ízét és hiány megszűnését. Hiányzott már nagyon. Olyan régen volt már, mikor így csókolt, sőt, eddig egyáltalán nem csókolt ilyen szenvedélyesen és finoman..pedig volt már alkalmunk jópár csókot váltani.

-Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem akarok várni azzal a beszélgetéssel estig.-suttogta a számba, én pedig elhúzódtam.

-Pedig kénytelen leszel, s amúgy is már este van. Hamarosan visszajönnek Harry-ék-remélem-és akkor eszünk, majd nyugisan bebújunk a sátorba. -kacsintottam felé, mire csak egy puszit küldött. Nem lesz itt probléma…azon kívül persze, hogy én fülig szerelmes vagyok..Ő pedig..Ő pedig nem hinném.

Mégis elég hamar eljött az az idő, mikor az utolsó falat vacsorát is megettük és a műanyag tányérjainkat eldobva, egy jó hideg sört betolva, Liam-mel az oldalamon induljak a sátrunkhoz, ami egy kicsit el van különítve a többitől…direkt.

-Átöltözünk?-kérdezte izgatottan.

-Aha..de valami meleget kellene, mert hiába van majdnem nyár, még kurva hideg van éjjel.-kutattam a táskámba és szitkozódtam magamban egy sort, mikor észrevettem, hogy nem raktam be a kedvenc pulcsim..oh, de az Liam-nél maradt..basszameg.

-Ezt keresed?-nyújtott felém egy ruhadarabot arcán egy hatalmas vigyorral, s mikor rájöttem, hogy az valóban az én meleg pulcsim, rávetemedtem.

-Honnan tudtad, hogy ez kell nekem?-megforgatta a szemét.

-Szerinted? Tudom, hogy ez a kedvenced. Nem is hagytam volna otthon.-adott egy puszit arcomra, s kezdtem azt érezni, mintha tényleg egy felhőtlen kapcsolatban élnénk..kár, hogy ez még csak nem is egy hivatalos kapcsolat, nemhogy még felhőtlen.

-Zayn?-felnéztem rá, s még mindig a mellkasán feküdtem elterülve.

-Igen?-kíváncsian lestem a száját, hogy mikor mozdul meg, de csak nem akart.-Mi a baj?-ültem fel.

-Tudod, hogy én nem akarok neked rosszat és, hogy nagyon fontos vagy nekem? Ugye?-kicsit el is szomorodtam, mert azt vártam, hogy majd szerelmet vall vagy ilyenek, de mégis örültem..tőle ez hatalmas előrelépés.

-Köszönöm. Én..én is így érzek.-elnéztem, s ezzel lebuktattam magam..Ujjával felemelte a fejem és a szemembe nézett.

-Hé, mi a gond?-ismét félrenéztem.

-Semmi Li, tényleg. Csak fáradt vagyok…-sóhajtottam egyet és elhelyezkedtem az én felemen, majd előhalásztam a hálózsákomat, miután felvettem a pulcsit, amit nemrég Liam adott a kezembe, s halványan elmosolyodtam, mikor megéreztem, hogy ugyanolyan illatom van most, mint neki.

-Zayn!-visszafordultam hozzá, mikor átmászott hozzám.-Mondd el!-bevackolta magát az én hálózsákomba, s most már ketten feszengtünk benne.

-Liam…aludjunk jó?-felsóhajtott és lekapcsolta a lámpánkat. Már éppen elaludtam volna és már Harry és Niall nevetgélő, barátságos arca is kezdett kiúszni a gondolataim közül, mikor meghallottam Liam halk hangját mögülem.

-Sajnálom, kérlek ne haragudj rám. Hülye vagyok, de attól még szeretlek. Jó éjt, kicsim.-szívem hevesen kezdett dobogni, mikor még egyszer lejátszottam magamban az iménti pillanatokat, nem-e hallottam véletlen félre vagy ilyenek..de nem. Utána egy finom csókot lehelt a nyakamra és átölelte a derekam..már biztosan nem fogok fázni éjjel…sőt.

Egy hatalmas boldog mosollyal hunytam le a szemeim és léptem át az álmok világába.

Reggel istentelen forróságra keltem, illetve még jópár zavaró és nem zavaró tényezőre..többek között a madarak borzasztó hangos csiripelésére, Liam hatalmas merevedésére a seggemnél és a vakító fényre ami beszűrődött az igencsak vékony sátor tetején…fasza, mondhatom.

Aztán éppen kezdtem volna egy kurvanagyot káromkodni, de eszembe jutott, hogy este mit is mondott nekem Liam..vagy csak álmodtam volna? Nem.., hiszen a keze még mindig ugyanazon a helyen volt a derekamon, mint este, miután eldarálta azokat a szép szavakat a fülembe.

Jézusom, úgy viselkedek, mint egy tinipicsa…az oké, tényleg tini vagyok, de nem picsa….és Liam nagyon is pasis, de ez nem azt jelenti, hogy én vagyok ám a passzív..najó..nem mindig.

Furcsa, de már ismerem minden egyes porcikáját hol ruhában, hol meztelenül, s még csak ki sem mondtuk, hogy „szeretlek”.

Remélem, hogy komolyan gondolta este azokat a dolgokat, mert kurvára szeretem Őt és ezt tudatni is szeretném vele. Nem akarok egy kényszerített sátorozást, hanem egy nyugis, boldog kempingezést.

-Ne mocorogj!-duruzsolta a fülembe, mire mint aki karót nyelt, megálltam.

-Jó reggelt!-vigyorogva fordultam hátra csukott szemmel, mert nem akartam, hogy a nap kiégesse a maradék retinámat.

-Neked is, kicsim.-most már nem is volt kétségem,tényleg szeret..este ugyanígy mondta a „kicsim”-et. Arcához nyúltam és egy apró csókot nyomtam szájára, amire elég hamar válaszolt és el is mélyítette azt.

-Szeretlek.-halkan mondtam,de meghallotta és ez elég volt neki ahhoz, hogy vigyorogva és meglepődve szakítsa meg a csókunk.

-M-mi?-csillogó szemekkel nézett az enyémekbe..hol az egyikbe, hol a másikba.

-Szeretlek..nem aludtam még este..akkor.-utaltam a „kis” vallomására. Elmosolyodott és karjait átfonta nyakam körül-már amennyire tudta a szűk hely miatt-és olyan forrón csókolt meg, mint legelőször.., nem, mint még sosem!-Igaz volt?-kérdeztem tagolva, mert alig akart elengedni, amit később nevetve tett meg.

-Igen, és hogy a te szavaiddal éljek!-kacsintott.-Kurvára szeretlek!-felnevettem, de beleültette a bogarat a fülembe, mert nem emlékszem olyan pillanatra, mikor ilyet mondtam volna.

-Mikor mondtam én ilyet?-tettetett felháborodással lecsúsztattam kezeim a hálózsákban, mert már majdnem lefagyott az összes ujjam, majd erősen belemarkoltam feszes seggébe.

-Miért? Nem így van?-megforgattam szemeim és vártam válaszát.-Egyébként aranyos vagy álmodban, főleg mikor beszélsz.-rátapadtam nyakára és erősen megszívtam a bőrét, rajtahagyva egy erős lila foltot, mire egy hangos nyögést hallatott.

-Itt maradunk ma vagy kimegyünk? Elég furcsa zajok vannak kint..-legszívesebben itt maradtam volna életem végéig.

-Még maradjunk…egy picit beszéljünk!-bólintott és felsóhajtott.

-Mielőtt még rákérdeznél, igen, Harry volt az aki felhívott. Elmondott mindent és még Ő kért bocsánatot,a figyelmetlenségéért. Bevallom hülye voltam, egy idióta és kérlek ne haragudj rám. Csak azt akarom,hogy velem is több időt tölts és ne csak Harry és Harry.-vigyorogtam, mint a vadalma.-Mit vigyorogsz?

-Ezt vártam, hogy végre kibökd normálisan, hogy mi bajod és…és hogy szeretsz.-hozzábújtam majd felhajoltam és keményen megcsókoltam.

-Ki kéne mennünk már, hamarosan be fogunk sülni ebbe a hálózsákba.-iparkodva kiszedtük testünket abból a vacakból és elnevettük magunkat a sok vörös csík miatt, és nem utolsó sorban a hatalmas merevedésünk se volt épp kellemes a hideg levegő érzése után sem.

-Most ne tudd meg mit tudnék veled csinálni…-nyögte és hamar elfordult, mert a farka megrándult a bokszerében..hah.

-Az én gondolataim se éppen tiszták, szívem.-hátranézett és egy puszit küldött a levegőben, amit elkaptam.

Vigyorogva botorkáltunk ki a sátorból, kezünkben a törölközőnkkel és a tisztálkodószereinkkel, majd a tó felé vettük volna az irányt, ha nem állunk meg hirtelen. Lefagytam és majdnem kiesett a kezemből a cucc, mikor megláttam, hogy Niall és Harry egy sátorból jönnek ki egyetlen rövidgatyában.