Eleventh Lesson

Niall szemszöge:

-Nézd Harry! Nem véletlenül kértem tőled esélyt, és mivel élnék is vele, nem fogom kockáztatni. Tetszel nekem, el sem tudom mondani mennyire és igaz, hogy még fiatal vagy, de nem számít. Nem számít, mert nem akarom, hogy számítson! Ha te is így gondolod, akkor kihozhatunk belőle egy komolyabb kapcsolatot is. De ehhez te is kellesz. – kezem az övére tettem az asztalon, amit halvány mosollyal figyelt.

-Igazad van, de mégis. Sokan kinéznek majd minket, mert én sokkal fiatalabb vagyok, ráadásul a gimit sem fejeztem be. Az egy dolog, hogy már betöltöttem a tizennyolcat, de..nekem ez fura még. Kérlek ne haragudj rám emiatt, de még szoknom kell a helyzetet. -komolyan nézett a szemembe és megszorította a kezem.

-Megértem minden kétségedet, de pont ezért vagyok itt. Ne csak a hátrányait nézd a rengeteg különbségnek közöttünk, hanem az előnyöket is. Segíteni tudok a tanulásban, bármiben. Hazahozlak a suliból, az emberek megismernek. Talán ha a szüleiddel is megismerkedek a későbbiekben, akkor Ők is látják, hogy jó is van abban, hogy már egyetemista vagyok. -összehúzta a szemöldökét, mint aki nem igazán érti a mondandóm lényegét.

-Ezt hogy érted? -sejtettem.

-Meg tudlak védeni. -nyomtam egy puszit az arcára és az üres tányérokat betettem a mosogatóba, gondolván, hogy később elmosogatok. -Kérsz levest vagy majd később? -egy sóhajt hallottam mögülem és két kart a derekamon.

-Rendben. Megoldjuk, viszont nem szeretnék egyből beleugrani egy kapcsolatba. Ismerjük meg egymást teljesen, aztán uccu neki! -felnevettem.

-Ahogy óhajtod! De remélem nem akarod megvárni, míg kinő a szakállam. -most ő nevetett fel, de közben segített kiszedegetni a tányérokat a fagyasztóból, amik még épp nem fagytak meg. Tökéletes.

-Nem, csak pár hetet kérek. Addig pedig bemelegítjük a biológia tanulást. -ezt olyan hanglejtéssel mondta, hogy nem a biológia jutott eszembe, hanem a nemrégen folytatott cselekvés a kanapémon, illetve még néhány „képfoszlány” a folytatásról. Hm.

-Rendben, viszont ha ezt megettük hazafuvarozlak. El kell intéznem néhány papírt az egyetemen, meg nem akarom, hogy az időd fecséreld. -összehúzta a szemöldökét és összefűzte a karjait.

-A mondat első fele tetszett, de a második…nem fecsérelem az időt! Bioszt tanulunk, a magunk módján. -kacsintott. A kezébe nyomtam a levesét, amibe tettem két – két gombóc fagyit és arrébb tessékeltem. -Ez a specialitásod? Jó illata van. -hajolt közelebb a tányérjához, de szemem a kiszívott nyakára összpontosult, mely most a kigombolt ingje után teljes egészében elém tárult. Nyeltem egy nagyot és beszívtam a levegőt, hogy lehiggadjak, sikertelenül. Jézusom.

-A specialitásom, igen. Az első mondatodra reagálva pedig nem hiszem, hogy a nyári szüneted elejét itt akarod tölteni. Lesz időnk bőven találkozni a nyáron, és nem csak bioszt tanulni. -visszatettem a fagyasztóba a fagylaltot és én is helyet foglaltam Harry mellett a kanapén.

-Ez úgy hangzott, mintha nem akarnál velem lenni. -kanalazta a levest, de szemrehányón nézett rám.

-Nem így van, csupán azt is szeretném, hogy legyél Zayn-nel, Liam-mel és járj el szórakozni. Utolsó szabad nyarad – ha lehet így mondani – szóval élvezd ki! -mosolyogtam, mikor láttam, hogy az Ő arcára is vigyort költöztettem.

-Ezt is fogom tenni, de azért ne hidd, hogy megszabadulsz tőlem, mert az időm több, mint a felét veled fogom tölteni, ha akarod, ha nem. Minél hamarabb meg szeretnélek ismerni. -kacsintott és érzékien nyalta le a kanalát.

-Nem lehet kiigazodni rajtad. Egyik pillanatban meg szeretnél ismerni teljesen, mielőtt hivatalosan is összejövünk, most pedig már szexuális utalásokat teszel, amikkel igazán kihozol a sodromból. -felnevetett.

-Még egy dolog, amit tudok rólad. Látod? Bármit is teszek mindig egyre jobban és jobban ismerlek. -felkacagtam. Micsoda gondolat! De igaz!

-Nem tudom, hogy téged igazából honnan szalajtottak, de hogy az egyetemen se beszélnek így, az is biztos. Nem akarsz esetleg pszichológus lenni?

-Gondoltam már rá. -csak egy bólintással letudtam, viszont a kis – kis mozzanatai és berögzült gesztikulációja azt sugallta, hogy egész jó pszichológus lehetne belőle.

Harry szemszöge:

Niall-t egyre jobban ismerem és ez örömmel tölt el, hiszen én magam mondtam, hogy míg nem ismerjük egymást igazán, addig nem lehetünk igazán együtt. Ezt láthatóan felfogta és megértette, de mégiscsak egy felnőtt férfi, aki nem biztos, hogy egy hosszútávú kapcsolatot akarna. Én meg főleg, de én sosem voltam az átlag gyerek, már csak azért sem, mert meleg vagyok. Ebből kifolyólag nehéz engem igazából megismerni, de ha Zayn-nek sikerült, akkor neki is fog, neki különösen, hiszen én is akarom.

Miután Niall-nál töltöttem a napomat, vagyis az egész délelőttöt és a délután felét, ezért hazafuvaroztattam magam vele, aztán egy forró csókkal elköszöntünk egymástól, s mentünk a magunk dolgára, de megígértettük egymással, hogy este üzenünk a másiknak.

Kicsit furcsa érzésem volt, mert…mégis kivertük egymásnak, nem? Vagyis én leszoptam, de minden egyes pillanat a retinámba égett, persze azon kívül, ami akkor történt, mikor lehunytam a szemem a kéjtől. Hihetetlen, hogy pár hete ismerjük egymást és máris ilyen szoros lett a kapcsolatunk. Remélem ez még sokáig fog tartani!

-Szia kicsim! -anya mosolygós és mindentudó arca fogadott, amint beléptem a házba. Furcsállottam is, hogy otthon van, hisz úgy tudom, hogy délutános.

-Neked nem dolgoznod kéne? -levettem magamról a pólót, mert majd’ megsültem, ugyanis nem volt benyomva a légkondi. Fejét rázva nézett végig rajtam, de azért egy bizonyos ponton megakadt a szeme.

-Anyáddal kivettünk két nap szabit! Este vacsorázni megyünk, szóval tied a ház. -tért be az előszobába apa, mikor anya épp meg akart szólalni.

-Mi az a tonnányi folt a nyakadon,  fiatalúr? -anya kezét összefonva vont kérdőre, míg apa csak vigyorgott.

-Öhm, szívás? -apa felröhögött, de anya nem annyira.

-Igen, azt én is látom, de nem úgy volt, hogy tanultok? És nem úgy volt, hogy még nem feküdtetek le? Vagy az tényleg csak múlt időben van? -szemöldökömet felhúzva néztem anyára vigyoromat elfojtva.

-Tanultunk is, sőt még főztünk is. Nem feküdtünk le, mivel nem olyan rég ismerem. Csak…elvoltunk. -vontam meg a vállam.

-Nem is akarom tudni! -tette föl a kezét, de még egyszer alaposan végignézett rajtam. -Bár tényleg eléggé kigyúrtad magad. -kacsintott. Csak széttett kezekkel álltam röhögve a szüleim előtt, akik épp úgy viselkedtek, mint a haverjaim. Uram isten!

-Aztán csak óvatosan! Minél hamarabb meg szeretnénk ismerni anyáddal, remélem nem olyan, aki csak jól megbasz aztán otthagy. Ismerem én az ilyeneket. -mióta lett apa ilyen szókimondó?

-Ne magadból indulj ki! -anya behúzta a konyhába, aminek én kifejezetten örültem és kicsit leforrázva battyogtam föl a szobámba.

Írtam is Zayn-nek, hogy ha ráér hívjon, így pár perc múlva már jelezte is, hogy hívás érkezik tőle.

-Na mizu? Megfarkallt a szösszencs? -megforgattam a szemeim.

-Nem. Tanultunk egy keveset, főztünk, kiverte nekem, én leszoptam, aztán hazahozott, a legforróbb csókomat nemrég kaptam tőle, ja és anyámék szétszekáltak a kiszívott nyakam miatt. Amúgy neked hogy telt a napod? -hallottam, hogy elakadt a lélegzete.

-T-te figyu má’! Otthon vagy? -hangosan felnevettem.

-Aha, de hozz egy kis piát, meg akár egy kis szívni valót, anyáék vacsorázni mennek. -lecsaptam a telefont és hat óra után pár perccel Zayn meg is jött. Két kezében ott lötyögött a vodka és a márkás pezsgő, viszont a táskában szerintem pár cigaretta is pihent érintetlenül.

-Anyáék még nem mentek el, idióta! Dugd el, majd azt mondom, hogy kidumáljuk Liam-et és Niall-t, de ha bebaszunk és füvezünk, szerintem élve eltemetnek. -kerek szemmel nézett rám.

-Honnan veszed, hogy füvezünk? Az lehet, hogy én igen, de mivel te még sosem…, ezért… -tarkón csaptam és nevetve húztam be a házba, miután elrakta a cuccokat.

Felmentünk a szobámba, természetesen azután, hogy Zayn köszönt anyának és apának, majd addig csak dumáltunk sablontémákról, míg meg nem hallottuk anya hangját a földszintről.

-Elmentünk, fiúk! Ne csináljatok kupit, se rosszat! -felnevettünk és lekiabáltunk egy „Oké!” -t.

-Most pedig kibontjuk és elmesélsz mindent! -kihalászta a táskából a dolgokat én pedig vigyorogva konstatáltam, hogy van négy, vagy talán hat előre tekert cigi. Jesszusom, ma betépünk!

-Liam nem mérges, hogy itt vagy? -ugrattam.

-Nem, megdumáltam vele..vagyis a seggem, de majd holnap kiderül, hogy mérges-e vagy sem. -nevetve ráztam a fejem. Ezek állandóan kefélnek.

-Akkor viszont már csak egy kérdésem van! -kíváncsian húzta föl a szemöldökét, míg elhelyezkedett az ágyamon törökülésben és a nyelvét kinyújtva hajtogatta a cigipapírokat. -Minek a pezsgő?

-Ó, hát mert minden egyenesbe jött. Én és Liam végre együtt vagyunk, sosem volt jobb a kapcsolatom vele, hála neked. Te összejössz Niall-el majd, és végre nyár van. Az utolsó évünket kibírjuk, összehozzuk azt a biológiát kettesre, aztán lesz ahogy lesz. -elsimerőn néztem rá. Igaza van.

-Igazad van, akkor igyunk és szívjunk, Ránk, avagy a szabadságra!

-Ránk és a szabadságra! -összekoccintottuk a két üveget és nekikezdtünk az estének, elfeledkezve az ígéretemről.

Tenth Lesson...~ "Mi is a jobb? A szerelem, vagy a szeretkezés?"

Sziasztok,

hogy teltek a suli első napjai? Remélem jól, nekem igen, nem rossz ez a 11. osztály ;)

Itt is lenne a várt rész, imádni fogjátok…és itt az első pikáns jelenet is! ;)

Komizzatok légyszi, vagy valóban csak hárman olvastok? :/ (No nembaj, nektek külön köszönöm, hogy fordítotok időt egy kis visszajelzésre.)

xxx Nicole Evans

A „kis” játékunk elég furcsa fordulatot vett, s már ott tartottunk, hogy lassacskán a ruhát cibáljuk le egymásról. No, nem mintha ellenemre lett volna, de még két hete sincs az ismertségünknek. Sejtettem, hogy a parfümöm beválik nála, mert már a kocsiba éreztem azt a feromon túltengést, amit kiárasztott magából. Hát még itthon. Mikor kérte, hogy szívjam ki a nyakát, hát azt hittem dobok egy hátast, annyira kívánta, annyira meg akartam Őt ismerni mindenhogyan, hogy egy hajszál választott el attól, hogy leteperjem és kicsókoljam belőle a lelkét is.

-Tegyél velem, amit csak akarsz! –megállt bennem az ütő. Komolyan mondom, lassított felvételként láttam magam előtt azt, ahogy végignyal a vörös, duzzadt ajkain, széttárja a lábait és szemügyre engedi a kiszívott nyakát, s csakhogy még intenzívebb legyen a látvány, még nadrágon keresztül magára szorít. Mély levegőt vettem, s egy mozdulattal ültem a csípőjére, s addig a jobb kezemmel lesöpörtem a földre az alattunk lévő papírokat.

-Jól meggondoltad ezt? –lihegtem a szájába, s annyira elködösült az agyam, hogy gondolkodni sem bírtam, csak annyit kinyöszörögni, hogy értelmes embernek tűnjek.

-Csinálj már valamit! –lökte fel csípőjét, s így az enyémhez dörgölte magát, amivel egy kisebb nyögést váltott ki belőlem. Heves szívverésem nem hagyott alább, még akkor sem, mikor már a felsőjét vettem le, sőt, akkor még inkább rákezdett a pulzusom.

Lehunytam szemeim és szájához hajoltam, ismerem már magam, ettől megőrülök, de nála valahogy mindenféle impulzus túlzás volt számomra. Egymás szájából lélegeztünk, majd mikor már nem bírtam, rátapadtam a puha ajkakra, de mindeközben a kezem fel – le járkált felsőtestén, melyet nem takart semmi. Megembereltem magam, miután zsibbadtra csókoltam a száját, és egy utolsó csókot nyomva a már kiszívott területre a nyakán, lejjebb vettem az irányt. Már tudtam mit is szeretnék, de mindent teljesen a korlátokon belül – már ami a korlátokon belül van -.

Harry egy másodpercet sem tétlenkedett, még előttem gombolta ki a nadrágját és gyűrte le magáról, s percekkel később, mikor már majd’ szétrepedt a gatyám, már csak egy alsóban ült – feküdt alattam. Tenyerembe illesztettem feszülő dudorát, amitől egy nagyot nyögött majd a benntartott levegőt sziszegve fújta ki. Szorítottam a fogáson, s így folytonos nyögéseket kaptam, illetve egy kéjtől torzult arcot összképként. Nem bírtam tovább, ezért kigomboltam a nadrágom, s leküzdöttem magamról, hogy kényelmesebben férjünk egymáshoz. Amint meglátta mit ügyködök, s szeme elé tárult a látványom megnyalta ajkát és csillogó szemekkel leste az ölem, a szemembe egy pillanatra sem nézett föl. Elnevettem magam.

-Ne csak azzal foglalkozz! –beletúrtam hajába és felhúztam magamhoz, aztán dörzsölni kezdtem ágyékát. Éreztem, hogy már kellőképp fel van izgulva, és nem kis példánnyal van megáldva, de hogy ilyen hamar átázzon az alsója…tehetség kell. Ujjait alsómra vezette és Ő is ügyködni kezdett a nagy élvezetek közepette.

Sajnos a türelmem nekem is véges, ezért lefejtettem kezét magamról, s két kézzel próbáltam kibújtatni kemény péniszét az anyag alól. Felszisszent ahogy megérezte a hideget, de szinte azonnal kapott a kezem után, s engem is vetkőztetett volna. Kezeit lefogtam és feje fölé szorítottam egy kis időre, majd fölé hajoltam egy csókra, mert láttam, hogy már eléggé elhalványult az ajka.

-Együtt? -kérdezte kéjes hangnemmel, míg nekem majd’ kiugrott a szívem.

Rámarkoltam a tövénél és végighúztam tenyerem hosszán úgy, hogy érintettem a hasát is. Morogva leste cselekedeteim, s gyorsan lehúztam az alsómat, s megremegtem a friss levegőtől, ami a farkamon csapódott. Két térdem Harry oldalára tettem és majdnem összeért farkunk, viszont nem ültem rá, direkt, hogy kényelmesen elférjünk. Bal kezemmel megragadtam tarkóját és egy csókba invitáltam, míg jobbal dolgozni kezdtem büszkeségén.

-Hm, erősebben! -fejet csóválva vigyorogtam, de tettem amit kért. Éreztem, hogy idő közben Ő is munkához lát rajtam, s immáron egy ütemben fejtük a másikat. Közhelynek hangzik, de életem legélvezetesebb előjátékában volt részem, hiszen ez a srác csak egy nézéssel le tud venni bárkit a lábáról, s ha neked engedi, hogy elrepítsd a gyönyörbe, akkor igencsak kivételes helyzetben lehetsz. Hüvelykujjammal néha köröztem egyet feszes, piros, duzzadt makkján, ezzel elkenve a nedveit, de Ő sem tétlenkedett. Egyik tenyerével a hátsómra markolt, a másikkal pedig egy tempót tartva velem mozgatta kezét.

-Közelebb! -teljesen úgy viselkedett, mintha Ő lenne a főnök, Ő lenne a domináns, s egy pillanatig még el is hittem. Sejtettem mit szeretne, de nem hittem volna, hogy jó ötlet, de végül tettem amit kért. Tudtam, hogy a legnagyobb orgazmusom fogom átélni, amit eddig orális szex terén átéltem, de kicsit féltem is az egésztől.

Lejjebb csúszott, így teljesen egy vonalba volt szerszámommal, majd rálehelt, s egy mozdulattal kapta be a fél hosszom. Lassítottam a kézmozgásommal, mivel nehéz volt ennyi impulzusra figyelni, ezért elhesegette a kezemet és saját magát vette kezelésbe. Hümmögve bólogatott rajtam, s éreztem nem sok kell a kielégülésig, hiszen egy ilyen isten kényeztet jelenleg.

-H-harry. -ki szerettem volna húzódni szájából, mert ha így folytatja beleélvezek. -Engedd! -szuszogtam, de lefogta a csípőm, kissé lelassult majd egy morgást hallatott, s megremegett alattam, aztán megéreztem valami meleget a hátsómnál. Elélvezett.

Amint visszatért a való világba száját összeszorította rajtam és leengedett a torkáig, vagyis megpróbált, nyeldekelt egyet, majd még egyet és még egyet, aztán megéreztem a forróságot, ami körülölel, és azt a nagyszerű gyönyört, amit ritkán érzek ennyire intenzívnek és hosszúnak.

Percekkel később tudtam csak normális levegőt venni, de azt is csak zihálva.

-Ne haragudj. -simogattam meg arcát, hiszen…hiszen mégiscsak a szájába fogadta. Csukott szemmel pihegett alattam és meg – megrebbent a pillája, de közben olyan gyönyörű volt. Szája néhol fel volt repedve és vörös is volt, ahogyan az orcája is, de annyira szép volt. Majdnem felnőtt férfi, de gyerekesen gyönyörű.

-Szívesen tettem. -nyitotta ki szemeit, s majdnem hátrahőköltem a látványtól. Szemei szinte ragyogtak és csodálatosan szép mohaszínűek voltak. Lehajoltam hozzá még egy, aztán még egy csókra. Képtelenség valakit ennyire kedvelni, ennyire vonzódni hozzá!

-Eszméletlen vagy! -felkuncogott és meg mertem volna esküdni, hogy elpirult. -Ráadásul gyönyörű. -felnevetett kínosan és tenyerével eltakarta az arcát.

-Ne mondj már ilyeneket! -felnevettem én is. Fogtam egy papírzsebkendőt és feltöröltem magunkról a nedveket, amit érdeklődve figyelt. -Köszönöm. -felült, miután leszálltam róla és felvette a ruháit, ámbár elnézegetném a hátsófertályát egész nap.

-Én köszönöm. Bár az is igaz, hogy nem így terveztem, de örülök. -felkuncogott.

-Én sem így terveztem, de megnyugodhatsz, ugyanannyira élveztem, sőt, jobban is, mint te. -kacsintott. Honnan van ebben a srácban ennyi sárm, félénkség, szexualitás és vonzerő? Képtelenség!

Felöltöztünk és kinyitottam az ablakokat, de ugyanakkor azonnal be is csuktam, mert esküszöm melegebb jött be, mint ami a szobában volt. A légkondit vettem célba, s fél órán belül le is hűlt a levegő. Harry addig összerakta a papírokat a kanapén illetve a tiltásom ellenére is rendbe rakott néhány dolgot. Én pedig összeütöttem egy könnyű és egyszerű kis ebédet kettőnknek, mivel biztosan éhes már. Én igen, rettentően.

-Mik ezek a jó illatok? -kukkantott be a konyhába a göndör buksi. Csak vigyorogtam, mert épp akkor kaptam be egy barackdarabot. Beleszagolt a levegőbe és benézett a tűzhelyen lévő serpenyőkbe, miközben az egyik kezével végigsimított a hátamon. Észveszejtő pasi!

-Remélem szereted. Egy kis gyümölcslevesre gondoltam, de mivel az hűtve jó, ezért eszünk egy kis rántott csirkét rizzsel. Jó? -bólogatott és csücsörített egy csókért. Nevetve adtam meg neki.

-Hm, jó ez a barack. -nevette el.

-Igen, kérsz? -bólintott és ki is kapta a kezemből a konzervet. -Hé! Az az enyém!

-Volt! -dobott egy puszit és a villával kihalászta a gyümölcsdarabokat. Fejcsóválva fordultam vissza a gázhoz és megfordítottam a húsokat.

A kész levest egy kis hűlés után bedobtuk a fagyasztóba, hátha úgy gyorsabban lesz hideg, s addig megettük a húst rizzsel.

-És mikor is akarod elkezdeni a tanulást? -kérdeztem, miután megrágtam és lenyeltem a falatot.

-Tanulást? Hm, miben is? Mélytorok? -félrenyeltem és köhögve próbáltam visszahozni a falatot. Mérgesen néztem rá, de olyan ártatlan kis pofikával nézett rám, hogy elnevettem magam.

-A biológiát. És nem fogsz kibújni alóla, mert ha kell nem találkozok veled addig, míg meg nem tanulod a kiadott anyagot! -próbáltam fenyegető hangnemet tanúsítani.

-Igenis, tanár úr! -kacsintott. -Viszont lenne egy komoly kérdésem, ami…fontos nekem. -kérdőn néztem rá.

-Mi lenne az?

-T-te mit szeretnél ebből kihozni? Mármint, Te és Én. -összehúztam a szemöldökömet és fontolóra vettem a kérdését.

Nineth Lesson... ~ "A különbségek hoznak össze minket!"

Sziasztok!

Itt is van a kilencedik!! fejezet. Annyira hihetetlen, milyen gyorsan elment ez a nyár. Sajnálom, hogy nem tudtam olyan sok részt hozni a blogjaimra, de remélem maradtok és olvassátok a történeteim, biztosra veszem, hogy tetszeni fognak!

Minden egyes részét szeretem írni, de mint mindig, szerintem most is ki fogtok nyírni a vége miatt. A következő rész sokkal több izgalmat tartogat! ;)

Ui.: Kitartást a sulihoz!

xxx Nicole Evans

-Nem Zayn, nem feküdtem le vele. Nem nem kényeztettem orálisan és eszedbe se jusson megkérdezni, hogy Ő kényeztetett-e engem, mert a válaszom: NEM! –vettem lejjebb a hangerőt, mert anyáék nemsokára fel fognak jönni, későre jár már.

-De, Haz. Akkor mégis mi a jó istent csináltatok? Ne mond azt, hogy tanultatok, mert nem hiszem el. –sóhajtottam és elterültem az ágyon.

-Nem, nem tanultunk, de elvitt strandra. Nagyon jól tudott időzíteni is, csak azt bánom, hogy kicsit hamarabb izgultam fel rá, mint kellett volna. Szóvá is tette. –felnevetett a telefon másik végén lévő.

-Állt a farkad egész végig? –hümmögtem, mire még jobban nevetett.

-Jó, azért ennyire nem vicces. Bár, nem úgy tette szóvá, mintha undorodna, csupán…talán, vágyakozva(?), valahogy így. –ciccegett.

-Aha. De azt tudod te is, hogy bejössz neki. Ő is neked, akkor mégis mi az istenre vártok? Arra, hogy a sült galamb belepottyanjon a szátokba? –mérgelődve tápászkodtam fel és becsuktam a szobám ajtaját.

-Zayn, én nem te vagyok, másrész meg szeretném ismerni. Nem csak dugásra szeretnék kapcsolatot, hanem olyan kell aki szeret is, vagy legalábbis megbecsül annyira, hogy ne dobjon ki egy menet után. –kuncogást hallottam.

-Niall ilyen. Sosem tenné meg ezt senkivel. Hiába tűnik kívülről egy pénzes Mr. Mindentmegtehetek-nek, attól Ő még rendes srác. Ismerem. Nem véletlen lesz tanár. Oh, ha már itt tartunk. Mikor lesz az a bizonyos első óra? –fogadni mernék, sőt az éltemet tenném rá, hogy perverz fejet vág és húzogatja a szemöldökét.

-Pont ezért szeretnénk megismerni egymást. Randi, ilyenek. Már így is bőven elég az, hogyha meglátom napos merevedésem lesz. Nem beszélve arról, hogy lassan jobban ismeri a torkomat belülről, mint én jómagam. –prüszkölve nevetett föl a vonal túlsó oldaláról, de én is együtt nevettem vele.

-Olyan hülye vagy. Hidd el, ha Niall nem akarna tőled semmit, akkor már a kiránduláson beoltott volna, ahogyan ismerem. Ehelyett még együtt is aludtatok, és még kitudja mit műveltetek… -elégedetlen sóhajt hallattam.

-Oké – oké. Meglátjuk. Holnapra beszéltük meg a tanulást, szóval még bármi lehet. –hümmögött egy sort.

-Kíváncsi leszek én arra a tanulásra. Megtanítja hogyan kell fényesre nyalni a szájpadlását…végülis, biológia. –felnevettem

-Hagyd már abba!-kopogás hallatszódott az ajtómon. –Most viszont le kell tennem, kaja van. Holnap felhívlak miután találkoztam Vele. Csáóó!

-Sikosítót vigyél, sose tudni! –még belekiabált, de utána leraktam. Barom, de a legjobb barátom.

A vacsora elég kínosra sikeredett, ugyanis folyton éreztem a szüleim tekintetét magamon.

-Na jó, kivele! –néztem rájuk, mert már nagyon idegesített.

-Mivel? –szemet forgattam.

-Kérdezzetek rá, ennyi. Nem kell zavarba lenni. –anya megköszörülte a torkát és rámnézett.

-Ki volt az a fiú? Láttuk, hogy…kellőképp elbúcsúztok, viszont nem túl idős Ő hozzád? –ohó, szóval erről fúj a szél. Letettem az evőeszközöket és lenyeltem a falatot.

-A sátorozáson ismertem meg, Zayn szülei barátjának a fia, és Zayn is jóban van vele. Niall-nek hívják és segíteni fog biológiát tanulni, mert ha elvégzi az egyetemet tanár lesz. –összecsaptam a kezeim. –Engem is zavart a korkülönbség, de mostanra nem igazán tud foglalkoztatni, amíg jól érezzük magunkat. –anyáék arcán minden érzelem átfutott, de szerintem akkor is egy kérdésük, vagyis kettő kérdésük van még.

-És, mennyi idős is pontosan? –apa a szokásától eltérően most elég halkan beszélt.

-Szeptemberben lesz huszonnégy. – anya kezéből kiesett a villa és apa is elég fagyosan nézett. –Tudom mit gondoltok, de előtte még nekem is meg kell ismernem Őt. Szeretek vele lenni, és Ő kért tőlem esélyt, ennyit megér, nem? – anya mosolyogva figyelt.

-Felnőttél kisfiam, a te döntésed, viszont akkor sem tetszik ez nekem. Nagy a hézag köztetek. –elhúztam a szám.

-Tudom, anya. Viszont vele tényleg bármiről tudok beszélni, szinte azonnal belement, mikor segítséget kértem a tanulásban, ráadásul jól is néz ki. –mosolyodtam el, mire apa felnevetett.

-Ez az én fiam! De azért óvatosan. Remélem még nem bújtál vele ágyba! –felnevettem.

-Rob!

-Nem még nem. Mondom, csak alig egy hete ismerem.

-Nem jelent az semmit, Harry! –jogos.

Este, nagy nehezen tudtam csak elaludni, mert folyton az járt a fejemben, amit Niall-el beszéltünk. Egymás után pörgettem le az eseményeket többször is, mert nem akartam semmit sem elfelejteni. Ezzel viszont az volt a baj, hogy csak egy óra felé tudtam félálomba kerülni, ami eléggé rosszul jött ki, mert Niall fogalmam sincs mit tervez, viszont azt is pontban délre.

Reggel meglepően kipihenten ébredtem és még anya is meg volt lepődve, hogy milyen friss és üde vagyok így hajnali nyolckor.

-Mi ez a boldogság fiatalúr? Csak nem először menstruálsz? –fintorogtam egyet és felnevettem anya mögött a lépcsőn.

-Nem, vége a sulinak és ma találkozom Niall-el, nem elég ennyi? –sóhajtott.

-Ez a fiú elveszi a maradék eszed is. Ha a takarításnak örülnél ennyire én lennék a világ legboldogabb anyja. –felnevettem ismét.

-Szeretek takarítani, Niall pedig csak Niall, később csak jobb lesz, remélem. –értettem ezt a kapcsolatunk kibontakozására, de szerintem megértette, mert bólintott egyet és eltűnt a szennyeskosárral a kezében.

Amint elintéztem magam már rohantam is le a lépcsőn a telefonommal a kezemben, amin épp az imént néztem meg Niall üzenetét, miszerint a ház előtt parkol.

-Elmentem! –a nappali felől egy morgást, míg a konyha felől egy „vigyázz magadra!” –t kaptam.

Nem is foglalkoztam velük, helyette inkább a már kocsi oldalának dőlő szőkeségre terelődött minden figyelmem, aki ajkát beharapva mért végig tetőtől talpig. Mosolyogva mentem oda hozzá egészen közel.

-Szia. –mosolygott, majd lekapta a jól ismert napszemüvegét, így megláthattam kék szemeit, amiket úgy imádok.

-Helló. –búgta egy torokköszörülés után, majd hirtelen a derekam után kapott bal kezével, jobbal pedig a hajamat söpörte ki a szememből. –Azt kell mondjam, egyre csábítóbb a szerelésed. –rágni kezdtem a számat belülről, amire Ő is felkapta a fejét, és szeme nedves ajkaimon táncolt.

Közelebb hajolt, mintha engedélyt várna, de már tudhatná hogy úgyis engedem, majd beszívta alsóajkam és szenvedélyesen falni kezdte szám. Nem csókolóztam még olyan sok emberel életemben, mint esetleg Ő, de abban biztos vagyok, hogy Ő van az élen a csók technikájának kiismerésében. Vele nem érzem azt, hogy alárendelt lennék, inkább azt, hogy ugyanolyan szerepet játszunk, ami felettébb tetszik.

-Hova szeretnél menni? Hozzám vagy inkább üljünk be valahová, ahol tudunk tanulni? –lehunytam szemeim, nehogy valami csúnyát mondjak. Utálok biológiát tanulni.

-Hozzád inkább. –egy nagy mosolyt varázsolt az arcára, s mielőtt bepattantunk volna az ülésekre, egy cuppanós puszit nyomott az arcélemre, amit eléggé régen borotváltam már, így bizonyára szúrtam. Oops.

-Anyuék kikérdeztek este. –mondtam neki, miután körbevezetett a házban és a kanapén ücsörögtünk egy csomó könyvvel és egyéb irományokkal a kezünkben.

-Mivel kapcsolatban? –érdeklődött figyelmesen.

-Rólad. Vagyis, hát szóba hozták, hogy látták ahogy csókolóztunk este a hát előtt. –vigyorogtam féloldalasan. Szemei csillogtak és Ő is mosolyra húzta ajkait.

-És? Kiakadtak mi? Korkülönbség satöbbi… -szavába vágtam.

-Nem, vagyis … vagyis nem teljesen. Anyát zavarta, hogy ennyivel idősebb vagy, viszont Ő sem akadt ki nagyon. Apa ráadásul még meg is veregette a vállam, merthogy felnőtt férfi lettem végre. –ezen Niall is felnevetett. –Nem így van? –tettettem durcázást, már második alkalommal hogy ismerjük egymást.

-De, tudod, hogy így van. És csak azért nem tettem szóvá, hogy szúr az állad, nehogy azonnal visszarohanj és megborotválkozz. –felnevettünk.

-Köszi, de azért nekem is lenne pár dolog, amit fel tudnék hozni ellened, de nem teszem, mert én úriember vagyok. –felhúzta szemöldökét teljesen és így félelmetesen nézett ki, mert a világító kék szemei háromszor akkorára dagadtak.

-Tényleg? Mik lennének azok a dolgok? –hajolt közelebb, ajj. Ismét a csók, ismét a jó érzés, ismét a középosztályú parfümje.

-Például az, hogy pofátlanul megcsókolsz. –hajoltam rá ajkaira, s ismét egy finom csókot loptam tőle, ámbár én irányítottam ezúttal.

-Így? –hümmögtem és meghúztam alsóajkát, majd egy puszit hintve rá visszaengedtem gazdájához.

-Kínzó mód kiszívod a nyakam…-tártam fel előtte a terepet, s engedtem, hogy hozzáférjen ajkaival. Nagyon fura volt ezt érezni, hisz nem mindennap szívják ki a nyakamat, de nagyon is élveztem. Egyre erőteljesebb fájdalmat éreztem a nyakamban, majd bizsergető, zsibbadó részt. Hm.

-És még mit? Mit tudnál felhozni ellenem? Hogy az egyik legjobb parfümöt használom? –belenevettem bőrébe és apró puszikat hagytam illatos felszínén, amiket halk sóhajokkal fogadott.

-Is. –összehúzta a szemöldökét és kérdőn nézett rám.

-Is? –hümmögtem és rátapadtam ajkaira ismét, képtelenség megunni. Annyira finom, vágy gerjesztő és férfias. Nyelvemmel mélyen jártam a szájában, majd hirtelen szakadtam el tőle, s dőltem le mellé a papírhalmazba, majd széttártam lábaim és vágyakozón, zihálva néztem rá. A nyakam lüktetett egy – két helyen, s már láttam magam előtt a tükörképem, hm.

-Tegyél velem, amit csak akarsz!

Eighth Lesson...~ "Mi ketten még a csillagokig fogunk repülni!"

Sziasztok,

Itt lenne az újabb réz, ami személyes kedvencem és szerintem ti is imádni fogjátok! Köszönöm a kommenteket és a visszajelzéseket, bár kicsit furcsállom, hogy még csak hárman vagytok, merre vagytok? :D

Jó olvasást!

xxx Nicole E. 

Lomha léptekkel szelem át az ebédlőben lévő üvegpadlót, melyet úgy utálok. Nem elég, hogy tériszonyom van, még üvegpadlós ez a szar, és le lehet látni egészen a pince legaljáig. A főnököm egy cirka köcsög, aki azt hiszi, hogy mindent megtehet,  mivel van lóvéja, jól is hiszi. Az egyetem mellett persze dolgoznom is kell. Nem egy megterhelő munka, az egyik divatcégnél, illetve az egyik golfklubnál segítek be a papírmunkás ügyekbe, de azért kiveszem a részem mindenből. Meg is van az eredménye. Üvegpadló. Fogadni mernék, hogy részeg voltam, mikor csináltattam. Idióta!

Kicsit későre jár már sajnos, de annyira lefárasztott a mai nap, hogy nem sok mindent tervezek mára, bár a gondolat, hogy Harry emlékképére kényeztessem magam, igencsak meglódítja a fantáziámat. Tudom, nem éppen egy érett férfihoz méltó viselkedés, de olyan szinten elcsavarta a fejem, ez a kevés együtt töltött idő alatt is, hogy már sokszor én hiszem magam bolondnak. Tény és való, ez a majdnem hat év korkülönbség már az elején megbélyegezi a „viszonyunkat”, de merem állítani, hogy ez csak egy kisebb akadály számunkra.

Bármikor, ha felrémlik előttem az arca, a puha bőre, melyet a duzzadt ajkak csókolásakor vettem ujjaimra, vagy a göndör haja, ami mindegy hogyan áll, mert Ő tényleg bárhogyan szexi. Volt már pasim, nem egy, természetesen, de egyik sem fogott meg ilyen rövid idő alatt. Meg is rémültem egy kicsit ettől, mert mégiscsak egy gimnazista, fiatalabb, szexi, aranyos, pofátlan, perverz, és még sorolhatnám napestig.

Egész nap ilyen gondolatok futkorásznak az agytekervényeimen és még a záróvizsgámra sem tudok úgy felkészülni, ahogyan szoktam, mert csak egy valami, vagyis valaki van a gondolataimban. Meg fogok őrülni. Főleg a mai után.

Természetesen hat órányi intenzív tanulás után az ember egy kis szemhunyásra vágyik a leginkább, de persze mindig akkor kell megzavarni az embert. Harry hívott, így a pillanatnyi haragom egy minutum alatt tovaszállt. Nagyon meglepődtem, hogy ad egy esélyt, illetve azon még jobban, hogy segítséget kér tőlem. Megtiszteltetés is, hisz bárkit megkérhetett volna, de Ő direkt engem kért meg.

Amikor felvettem a sulija közelében, idegesített, hogy még egy szót sem tudunk úgy váltani ketten, hogy a hátsó ülésen ülő pár egyik fele – pontosabban a sötétebbik fele – be ne szóljon valami csípőset. Ezért is fog számomra felüdülés mikor végre kiszálltak. Harry úgy ült végig, mint aki karót nyelt, de láttam rajta, hogy már kezdi kényelmetlenül érezni magát, mert Őt úgy ismertem meg – eddig - , mint egy laza, vagány srácot, akinek van érzékeny és visszafogott oldala is.

Amikor végre megcsókoltam, azt hittem egy full átlagos csók lesz, ami így is lett volna, ha nem Ő irányított volna és nem tapizott volna végig minden centiméteremen. Nem mondom, hogy rossz volt, mert tény, hogy kedvemre való cselekedet volt, de meglepett, mert ez volt a második csókunk, hivatalosan, mert a sátorozás közbeniek nem hinném, hogy olyan nagy benyomással volnának erre a ….dolgunkra.

Mivel délután volt, és nagyon meleg, ezért inkább úgy beszéltük meg, hogy holnap fogunk nekiesni a tanulásnak, és hiába van olyan érzésem, hogy abból a tanulásból sokszor nem lesz semmi, muszáj tenni valamit, mert ha úgy érzi, hogy nem megy, akkor segíteni kell.

Elvittem később egy uszodába, mert jó idő lévén muszáj volt egy kicsit megismerkedni. Ebédelni nem vihettem, mert épp akkor evett, szóval maradt ez az eshetőség. Milyen jól is gondoltam, mert csillogó szemmel figyelt végig az úton, azután hogy közöltem vele, hova is viszem épp. Volt alkalmam megfigyelni alakját, amit egy hosszú fehér nadrágba bújtatott és egy kék felsőbe. Haját csak szimplán hátrasöpörte, s így úgy nézett ki, mintha épp egy fotózásról érkezett volna, kissé csapzottan.

-Nehogy nekimenjünk valaminek, vagy valakinek! – rám se pillantott, de gödröcskés mosolyát most is megvillantotta.

-Igazad van, túl veszélyes vagy. –felnevetett. –Bár ahogy elnézem, inkább hasonlítasz egy friss húsra vadnyugatban.

-Te pedig igencsak hasonlítasz egy pénzes bankárra Közép-Amerikából, aki épp az új zsákmányát szeretné bekeríteni egy kis csábos flörttel. – olyan elégedett fejet vágott, hogy hirtelen nagyobbnak éreztem az autó belsejét. Tényleg érti a dolgát, kis csibész.

-Pontosan. –meglepődött, hogy egyetértettem. –De azt hiszem, ez a flört igen jól jön, egy ilyen szemrevaló zsákmány személyének. – kezdett frusztrálni, hogy rébuszokban beszélünk, de nagyon…izgató (?) volt.

-Ha még nem ismernélek egyáltalán, azt gondolnám nem is oda viszel, ahová mondtad, hanem a lakásodra egy ráérős dugásra. –nagyot nyeltem a gondolatra, hiszen azon nyomban előtörtek a képzeletem szüleményei és Harry épp vergődött alattam…fölöttem. A szentségit!

-Ha nem ismernélek egyáltalán, azt gondolnám, hogy pontosan ez a célod. – elvörösödött, amiből arra következtettem, hogy már Ő is belegondolt. Hoppá! Vigyorom nem tudtam és nem is akartam elrejteni.

Utána nem beszéltünk, hanem néha – néha vetettünk egymás felé pár lomha, mindentudó pillantást, melyet megspékeltünk egy mosollyal. Szerintem azok a tanulási órák nem lesznek unalmasak.

Nagyon hamar odaértünk a kiszemelt strandrészhez, és Harry hatalmas vigyorral nézte az embereket, akik vihogva csobbantak egyet a medencében. Kiszálltunk és mosolyogva közelítettük meg a helyet.

-Niall, nálam nincs fürdőcucc. –felmutattam a mutatóujjam és intettem, hogy kövessen. Ez egy nyílt strand volt, ami télen csupán uszodaként üzemel, de ilyen időben egyértelmű, hogy mindenki kint sütteti magát. Kintebb volt pár bolt, egyikben újságokat, másikban rengeteg vízi eszközt – gondolok itt az úszógumira, és mindenféle felfújható cuccra – és a másikban meg ruhákat. Na az lesz a mi helyünk.

-Nos, válassz valamit! – felvillanyozva nézett körül, s mire én megtaláltam a nekem való kék színű darabot, addig Harry már szinte ásítozva várt a pénztárnál egy sárga fürdőnadrággal a kezében.

-Kicsit soká tartott. –somolygott a göndör, de semmi rosszindulat nem volt a hangjában.

-A kék az én színem, de kettő közül kellett választanom, szóval időigényes. Tudod, ha szexi akarok lenni, arra időt kell szánnom. – kacsintottam, mire megforgatta a szemeit, de mosolygott. Még szemet forgatni is ilyen szexin tud?

Fél órán belül pedig át is vedlettünk a köznapi cuccból strandosra, és egymás mellett haladva –természetesen egymást stírölve – vettük utunkat a medencék felé, egy – egy törölközővel és innivalóval a kezünkben.

Nem gondoltam, hogy ennyire izgató látvány lesz a félmeztelen testét nézni ismét, de hogy intenzívebb érzést váltott ki belőlem az is biztos. Lenyűgöz, kétségtelen.

-Hideg vagy meleg? –kérdeztem tőle, de csak egy nevetést kaptam.

-Tudod, hogy melyik. –kacsintott. Jogos, de azért kérdeztem, hogy választhasson Ő. A meleg medence felé mentünk és miután lepakoltuk a cuccainkat egy üres helyre, még vetettünk egymás felé egy pillantást, de a következő momentumban már ugrottunk is.

És így telt a napunk, egészen este hétig maradtunk, majd miután egy utolsót mártóztunk a meleg vízben, megszárítkóztunk. Egész hazafele úton az járt a fejemben, hogy Harry mi az istentől izgult fel a medencében, merthogy mikor kipróbáltunk a röplabdapályát, egyértelműen látszott a merevedése. Remélem, hogy én váltottam ki belőle ezt.

-Jól érezted magad? – eléggé leégett, ami a felsőtestén nem látszik, csupán az arcán, de mindenesetre irtózatosan jól áll neki a pirult arc.

-Igen, köszönöm. –vigyorgott.

-Mondjuk fizikailag látszott is. –nem bírtam ki, hogy ne szóljak be valamit. Kihúzta magát és kíváncsiskodva fordult felém, de én csak vigyorogtam, mint a vadalma és eszem ágában sem volt elmondani a látottakat.

-Mondd már! – felnevettem.

-Semmi érdemleges, Haz! Na gyere, hagy kísérjelek a kapuhoz, mert a végén itt ragadsz. –kacsintottam, majd kiszálltam a kocsiból. Megkerültem azt, így a másik oldalához értem és kinyitottam előtte az ajtót. Morcosan nézett, de szerintem csupán elbambult, ezért nem szállt ki. –Ne durcázz, mert nem lesz tanulás! –magamban hozzátettem, hogy amúgy se, de mindegy.

-Nem durcázok, csak idegesít, hogy titkolózol előttem, pedig rólam van szó, és ha akarsz tőlem valamit, valami komolyabbat, akkor ez nem fog beleférni. – elkomolyodtam. Tényleg ennyire felnőtt már? Bejön nekem a laza stílusa, amivel inkább a gyerek énjét hozza felszínre, de ezek szerint sokkal bölcsebb és megfontoltabb, mint hittem. Pozitívan csalódtam. Nagyon pozitívan.

-Igazad van, de ez tényleg csak egy beszólás volt, Harry. Illetve csak annyi, hogy egyértelmű volt a merevedésed egész nap. – kikerekedett a szeme és félmosolyra húzta a száját. Azt gondoltam majd elpirul és lesüti a szemét, de ezek szerint tényleg nem az a pironkodó fajta. És az is kiderül ebből, hogy nem épp a passzív fél..sok mindenben.

-Örülök, hogy szóba hoztad, de annak jobban örültem volna, ha teszel is az ellen, de ha nem hát nem. –fejet rázva ment el mellettem maga elé nézve és egy pillantásra se méltatott. Mi az isten?

Megfogtam a karját és egy mozdulattal húztam vissza.

-Ha ilyen kis mufurc és szószátyár leszel, még megégeted magad a közelemben. –nyelt egyet és a számra szaladt a tekintete. Nocsak.

-Majd lehűt engem, Mr. Horan! –betelt a pohár. Mintha csak szomjaznék, úgy kaptam ajkai után vadul és nekiestem. Csak csókoltam és nem akartam bevetni a nyelvem, de úgy tűnik Harry-nek egy kedvence, ha a párját, akivel épp csókolózik, az őrületbe kergeti. Simogatott belülről, én pedig szívtam nyelvét, amíg fel nem nyögött hirtelen. Ekkor megszólalt bennem a vészjelző, hogy ezt mégsem a szülei háza előtt kellene, de már a szám is fel volt duzzadva. Ó te jó ég!

-Mr. Styles eléggé ki lehet éhezve, ha kétszeresére csókolja a másik száját. –nyaltam meg az említett testrészem.

-Mr. Styles csupán szeret játszadozni. – felnevettünk.

-Na, menj. A végén azt hiszik elrabolt valaki. –sóhajtva és vigyorogva lépett el mellőlem, de mielőtt bement volna, még egy rövid csókot nyomott ajkaimra. Idegbaj, amit ez a srác csinál velem. –Holnap találkozunk, Haz! –kacsintottam, Ő pedig bólintott, majd eltűnt az ajtó mögött.

Mikor újra felrémlettek a pár órával ezelőtt történtek, azt hittem felrobbanok altájon, mert folyton csak a sárga fürdőnadrág és az orbitális merevedés került a szemeim elé, még akkor is, mikor épp a hidegzuhanyra gondoltam. Sajnos nem volt annyi energiám sem, hogy kezelésbe vegyem magam, de azért az durva is lenne, ha az alig egy hete ismert majdnem pasimra verjem ki, aki nem utolsó sorban fiatalabb nálam és diák. Jesszus. Úr. Isten!

Niall, te nem vagy normális!

Seventh Lesson ~"Az esély nem törli el a közöttünk lévő korkülönbséget, de elfeledteti!"

Sziasztok,

itt is lenne a hetedik fejezet (nagyon durva, hogy már hét hete kezdődött :O )

Remélem szeretitek, mert én egyre jobban elmerülök a történetben, nagyon könnyeden írom. ;)

Köszönöm a kommenteket, jól esnek nagyon, most is írjatok pár szót, ha kérhetem.

Szeretlek titeket!

xxx Nicole E.

-Sz-szia. Felébresztettelek? – megköszörültem a torkom és vettem egy nagy levegőt.

-Épp csak elbóbiskoltam. Miért hívtál? Ott még nem suli van most? – egymás után tette föl a kérdéseit, én pedig nem tudtam nem mosolyogni.

-De, csak épp szabadfoglalkozásunk van az udvaron. –kicsit lejjebb vettem a hangsúlyt. –Niall, azért hívlak, mert…elolvastam az üzeneted. –beharaptam ajkam és füleltem.

-Akkor ez annyit jelent, hogy adsz esélyt? – hallottam a hangján, hogy fülig ér a szája.

-Igen, viszont ne kelljen csalódnom! – felnevetett.

-Még alig ismerlek, Haz. Először is randiznunk kell, aztán fordulnak komolyabbra a dolgok. – visszatartottam a levegőt és én is mosolyra húztam a számat. Nem kispályás, de ez tetszik benne annyira. Kurvára motiváló személyisége van, ami seperc alatt levesz a lábamról.

-Igazad van. Viszont lenne még egy kérdésem, ami…eléggé, közönséges is, de nekem fontos. Úgy igazából az életem múlik rajta. – nevettem föl kínosan.

-Mi lenne az? – kíváncsi volt a hangja, kétségtelen.

-Hát..mivel te is tanár leszel, ami fogalmam sincs mit takar, vagyis nem tudom melyik területen, de…-egy fojtott nevetést hallottam a vonal túlsó oldaláról.

-A lényeget, Harry! – hála istennek szemüveg volt rajtam és kellőképp meleg volt ahhoz, hogy az elpirulásom ráfoghassam a hőmérsékletre.

-Tu-tudnál korrepetálni biológiából? – lehunytam szemeim és vártam a válaszát, ami csak kis idő múlva érkezett. –Niall?

-Öhm, huh. Ez kicsit hirtelen ért. Semmi akadálya sincs, hogy őszinte legyek, viszont miért is kell ezt? Ennyire borzalmasan megy? – megforgattam a szemeimet. Ha segítséget kérek, akkor nyilván, nem?

-Mi vagyunk az első évfolyam, akik tizenhárom évet végeznek, és így mi vagyunk az elsők is abban, hogy először érettségizünk biológiából. Még van egy nyaram és majdnem egy évem rá, de szerintem esélytelen vagyok. – ciccegett a telefonba.

-Nos, mikor szeretnéd elkezdeni a tanulást? – fojtott hangjától vigyorognom kellett.

-Mi? Akkor segítesz? – felnevetett.

-Persze, hogy segítek. Ez már csak rajtad múlik, Haz. – megnyomta a „Haz” szót, amitől – nem tudom miért – de kirázott a hideg.

-Akkor..khm..mondjuk ma? – felnevettünk.

-Mikor végzel? Elmegyek eléd. – meglepődtem, hogy máris jönne.

-Öhm, hát. Most van egy szabadfoglalkozásos matekom aztán egy tesi, de szerintem arról elengednek, szóval úgy egy óra nagyjából. –magyaráztam neki, Ő pedig hümmögött.

-Okés, az a suli, amelyik a focipályával szemben van?

-Aha.

-Jó, akkor nemsokára ott vagyok. Ja, és a számom mentsd el!

-El fogom! Köszönöm, Niall! –hálálkodtam.

-Semmiség. Akkor hamarosan találkozunk, csókollak! – megdobogtatta a szívem ez a mondat. Máris beléestem volna?

-Én is téged.

Mikor leraktam, olyan érzésem volt, mintha jól fejbe vertek volna. Még annál is melegebbnek éreztem az időt, mint amennyire valójában volt. Megtettem, amit Niall kért, vagyis elmentettem a telefonszámát, viszont elraktároztam magamban, hogy egy jól sikerült képet kell hozzá betennem. Véletlenül az órára terelődött a figyelmem és meglepődve figyeltem, hogy már vége is az órának. Liam és Zayn alakja tűnt fel a látókörömben, kézen fogva, s ledobták magukat mellém, mikor odaértek.

-Na, mizu?- Zayn fülig érő vigyorából már rájöttem, nem csupán beszélgettek.

-Te megdugtad a suliban? –háborodtam föl tátott szájjal.

-Cssh, jesszus még meghallják, idióta. – felnevettem és megveregettem Zayn hátát. Hát Liam, le a kalappal.

-Liam, ezért ki is csaphatnak, ha megtudják. –megforgatta a szemeit és próbálta úgy igazítani a fekete ingjét, hogy a friss szívásnyom ne látszódjon.

-De ki mondaná el, és kinek? – ch.

-Kussolok! – beleegyezőn bólintott.

-No, és te mit csináltál errefelé, egyedül, míg mi..nos..-ismét felnevettünk.

-Felhívtam Niall-t. – homlokuk közepéig szaladt a szemöldökük.

-Éééés? – húzta el a szót Liam.

-Ha elengednek tesiről, még ti is találkozhattok vele. Értem jön. –Zayn felugrott és belehuppant az ölembe.

-De örülök, ugye összejöttök?

-Honnan tudjam? Majd lesz, ami lesz.

-Srácok, semmi jónak nem vagyok az elrontója, viszont Harry! A pasim az öledben ül, másrészt már rég bent kéne lennünk! – szemet forgattunk és a cuccainkat felkapva, nagy léptekkel közelítettük meg a focipályát, ami a sulival szemben helyezkedik el, s ahol az év eleji és az év végi testnevelési órákat szokták tartani. Hurrá.

-Mivel ez a hetedik órátok és utolsó nap van, hazamehettek, de azért örülnék ha még egy tíz percet maradnátok, az igazgató úr nem tudja, hogy hazaengedlek titeket. –nevetett föl a tanárnő. Jó arc.

-Nos, mikor is jön a te szőke herceged? –Liam felém fordult.

-Muszáj köcsögösködni? Amúgy pedig azt mondtam neki, hogy egy óra, szóval még van időm. –rántottam meg a vállam.

-Nem ülünk be addig egy gyros-ra? Én meghalok éhen. – Zayn nyávogott, de igazából nem volt rossz ötlet.

-Vajon mitől éheztél meg, baby? – megforgattam a szemeim és előreindultam, mert ha ezek elkezdik a nyáladzást, akkor sose eszünk.

Az út szélén mentem, és egyre melegebb volt. Lehetett már majd’ harmincöt fok is, amit utálok. A nyár a kedvenc évszakom, de kifejezetten gyűlölöm, ha már annyira meleg van, hogy a ruha is leolvad rólad. Sajnos ez a nap is ilyen, én pedig voltam akkora idióta, hogy hosszú fehér farmert vettem föl reggel. Szerencsére fehér, viszont a felsőm sötétkék, ami igaz, hogy nem fekete, de így is olyan melegem van, mintha csupán fekete lenne rajtam.

Nagyokat pislogtam és sóhajtottam egy nagyot, amiből végül egy ásítás lett, s két perc múlva szerencsére megláttam a kis éttermet. Homlokomon gyöngyözött az izzadtság, de amikor beléptünk a kajáldába, már el is felejtettem, hogy meleg van odakint, ugyanis eléggé érezhető volt a légkondicionáló használata.

-Hát gyerekek, én elolvadok. –Zayn nyafogott, mikor ledobtuk magunkat az egyik boxba. –Nem is értelek, Hazz. Hogy a picsába tudsz megélni ebbe a hosszú szarba. –megforgattam a szemeimet.

-Elhiheted, hogy nem jókedvemben van rajtam. Reggel hideg volt.

-Hagyjátok már abba! Együnk valamit aztán húzzunk vissza, randid van, Hazz! – ismét szemet forgattam, már lassan úgy marad.

Mindhárman egy – egy adag gyrost ettünk és kértünk hozzá egy pohár jeges teát. Életembe nem esett még olyan jól semmi, na jó, kivéve Niall masszázsát, amit az utolsó nap adott nekem a sátorban, mert ügyesen meghúztam a hátam, mikor fát gyűjtöttünk. De az kivételes eset volt.

-És..már ma is kezditek a „tanulást”? – félrenyeltem a majdnem utolsó falatomat és mérgesen néztem Zayn szemeibe.

-Hát, még nem tudom, lehet. Figyelj, tényleg bejön nekem, viszont muszáj lesz tanulnom is, mert..

-Persze, hogy muszáj, hiszen Niall mennyivel idősebb. Annyi mindent taníthat neked. – kacsintott. –Ki tudja? Lehet, hogy holnap már kikötöz az ágyhoz. – Felnevettünk.

-Ne legyél már ekkora paraszt! Majd ők elintézik, ha egyáltalán akarnak valamit egymástól, az ő dolguk. – Liam, mint mindig, most is megmentette a helyzetet.

-Úgyis tudni fogsz róla, ha lesz valami. Másrészt pedig ne hozd fel mindig a korunkat…így is idegesít. – megettem a maradék gyros-t, aztán a koszos dolgainkat kidobtuk és mentünk is volna ki a helyiségből, mikor megcsörrent a telefonom a zsebemben. Niall. Basszameg.

-I-igen? – nyeltem egyet és próbáltam kiszámolni pontosan mennyit is késünk.

-Haz, itt vagyok húsz perce, merre vagy? –ajjaj.

-Ne haragudj, eljöttünk Liam-mel és Zayn-nel ebédelni, itt vagyunk a sarkon, öt perc és ott leszünk. – összehúztam a szemöldököm a hirtelen ért napfényre és leintettem Zayn-t, aki épp ki akart parodizálni. Marha vicces.

-Maradjatok ott, odamegyek. Kocsival vagyok szóval fél percen belül elő áll a hintó. –felnevetett, majd én is.

-Oké, itt várunk. –le is raktam, majd a következő pillanatban tényleg megérkezett a kocsival.

-Nocsak! Már fuvarunk is van? –Zayn, mint mindig, most sem tudta megállni, hogy ne szóljon be valamit.

Niall kinyitotta a fehér autó ajtaját és kikukkantott belőle. Ha jól láttam egy fekete Ray Ban  napszemüveg volt rajta, egy kék ing és egy fehér rövidgatya. Hm. Összeöltöztünk?

Ki is szállt, majd felénk közeledett.

-Micsoda kellemes meglepetés, Nialler. De ez a járgány is elég sukár. –kacsintgatott Zayn a kocsi felé, Liam meg csak a szemét forgatta, de elmosolyodott és elkapta az állát, hogy egy futó csókot nyomhasson a fekete srác ajkaira. Mosolyogva néztem őket, majd a szőkeségre terelődött a figyelmem.

-Vicces vagy Malik, de azért remélem nem szándékozol bemocskolni, mert többet nem ülsz benne! –levette napszemüvegét és betessékelte a két jómadarat a hátsó ülésre, s felém fordult közben. –Ha kidobtuk őket kellően üdvözöllek, Haz. –kacsintott, s nekem még eme kellemes nyári, fülledt levegő is megakadt a légutaimban, amint megéreztem parfümét –valószínűleg valami középkategóriás darab, viszont menta, kókusz és egy kis levendula illatát éreztem, ami így keverve eléggé üt- illetve felfogtam a mondandójának a lényegét. Bólintottam és beültem az anyósülésre hozzá, s végre ismét a kellemes hűvösben tengődtünk.

-Liam-nél tegyél ki minket, ha kérhetem. –Niall felnyikkant.

-Nem vagyok taxi, ha pedig annak nézel fizethetsz is! – nézett hátra a visszapillantóból.

-Nem kell megenni! –védekezett. –Ha már itt vagyunk, és zavarunk, akkor mihamarább rakj le minket, ugye baby? – Liam mosolyogva bólintott, de azért láttam az arcán, hogy ha végre kettesben lesznek helyrerakja Zayn-t. Vagy megrakja…részletkérdés.

-Jogos. Na, de akkor irányíts! – és utána vagy tíz percen keresztül azt hallgattuk, ahogyan hangos GPS-ént duruzsolnak ketten. Zayn-nel összenéztünk, s kaptam egy mindentudó pillantást, én meg majdnem elröhögtem magam.

Fellélegeztünk mindketten, mikor szerencsésen elfuvaroztuk a két idiótát. Visszakanyarodtunk egy kihaltabb utcába, ahol volt árnyékos hely is, és leparkolt. Egymásra néztünk, mire Niall kikapcsolta a biztonsági övét, majd ugyanezt megtette az enyémmel is, s közelebb hajolt hozzám.

-Nos…-köszörülte meg a torkát. –Szerintem már itt az ideje, hogy köszönjek neked. Nem igaz? –egyre szaporábban vettem a levegőt, csakúgy, mint a múltkor a tónál, szinte pontosan úgy. Nem kerülte el a figyelmem, hogy tekintete folyton a szemem és a szám között cikázik, de végül megakadt a számnál. Beszívtam a levegőt és egy kicsit én is előrébb dőltem. Nem sok választott el minket, talán tíz centi.

-De. Nagyon is…így van. –sóhajtva mondtam ki az utolsó két szót, így a leheletem az ajkait érte, s szerintem ez volt a végső cselekedet. Egyszerre szüntettük meg a távolságot és egy új, felemelő csókban részesített, melyet én mélyítettem el.