Eighth Lesson...~ "Mi ketten még a csillagokig fogunk repülni!"

Sziasztok,

Itt lenne az újabb réz, ami személyes kedvencem és szerintem ti is imádni fogjátok! Köszönöm a kommenteket és a visszajelzéseket, bár kicsit furcsállom, hogy még csak hárman vagytok, merre vagytok? :D

Jó olvasást!

xxx Nicole E. 

Lomha léptekkel szelem át az ebédlőben lévő üvegpadlót, melyet úgy utálok. Nem elég, hogy tériszonyom van, még üvegpadlós ez a szar, és le lehet látni egészen a pince legaljáig. A főnököm egy cirka köcsög, aki azt hiszi, hogy mindent megtehet,  mivel van lóvéja, jól is hiszi. Az egyetem mellett persze dolgoznom is kell. Nem egy megterhelő munka, az egyik divatcégnél, illetve az egyik golfklubnál segítek be a papírmunkás ügyekbe, de azért kiveszem a részem mindenből. Meg is van az eredménye. Üvegpadló. Fogadni mernék, hogy részeg voltam, mikor csináltattam. Idióta!

Kicsit későre jár már sajnos, de annyira lefárasztott a mai nap, hogy nem sok mindent tervezek mára, bár a gondolat, hogy Harry emlékképére kényeztessem magam, igencsak meglódítja a fantáziámat. Tudom, nem éppen egy érett férfihoz méltó viselkedés, de olyan szinten elcsavarta a fejem, ez a kevés együtt töltött idő alatt is, hogy már sokszor én hiszem magam bolondnak. Tény és való, ez a majdnem hat év korkülönbség már az elején megbélyegezi a „viszonyunkat”, de merem állítani, hogy ez csak egy kisebb akadály számunkra.

Bármikor, ha felrémlik előttem az arca, a puha bőre, melyet a duzzadt ajkak csókolásakor vettem ujjaimra, vagy a göndör haja, ami mindegy hogyan áll, mert Ő tényleg bárhogyan szexi. Volt már pasim, nem egy, természetesen, de egyik sem fogott meg ilyen rövid idő alatt. Meg is rémültem egy kicsit ettől, mert mégiscsak egy gimnazista, fiatalabb, szexi, aranyos, pofátlan, perverz, és még sorolhatnám napestig.

Egész nap ilyen gondolatok futkorásznak az agytekervényeimen és még a záróvizsgámra sem tudok úgy felkészülni, ahogyan szoktam, mert csak egy valami, vagyis valaki van a gondolataimban. Meg fogok őrülni. Főleg a mai után.

Természetesen hat órányi intenzív tanulás után az ember egy kis szemhunyásra vágyik a leginkább, de persze mindig akkor kell megzavarni az embert. Harry hívott, így a pillanatnyi haragom egy minutum alatt tovaszállt. Nagyon meglepődtem, hogy ad egy esélyt, illetve azon még jobban, hogy segítséget kér tőlem. Megtiszteltetés is, hisz bárkit megkérhetett volna, de Ő direkt engem kért meg.

Amikor felvettem a sulija közelében, idegesített, hogy még egy szót sem tudunk úgy váltani ketten, hogy a hátsó ülésen ülő pár egyik fele – pontosabban a sötétebbik fele – be ne szóljon valami csípőset. Ezért is fog számomra felüdülés mikor végre kiszálltak. Harry úgy ült végig, mint aki karót nyelt, de láttam rajta, hogy már kezdi kényelmetlenül érezni magát, mert Őt úgy ismertem meg – eddig - , mint egy laza, vagány srácot, akinek van érzékeny és visszafogott oldala is.

Amikor végre megcsókoltam, azt hittem egy full átlagos csók lesz, ami így is lett volna, ha nem Ő irányított volna és nem tapizott volna végig minden centiméteremen. Nem mondom, hogy rossz volt, mert tény, hogy kedvemre való cselekedet volt, de meglepett, mert ez volt a második csókunk, hivatalosan, mert a sátorozás közbeniek nem hinném, hogy olyan nagy benyomással volnának erre a ….dolgunkra.

Mivel délután volt, és nagyon meleg, ezért inkább úgy beszéltük meg, hogy holnap fogunk nekiesni a tanulásnak, és hiába van olyan érzésem, hogy abból a tanulásból sokszor nem lesz semmi, muszáj tenni valamit, mert ha úgy érzi, hogy nem megy, akkor segíteni kell.

Elvittem később egy uszodába, mert jó idő lévén muszáj volt egy kicsit megismerkedni. Ebédelni nem vihettem, mert épp akkor evett, szóval maradt ez az eshetőség. Milyen jól is gondoltam, mert csillogó szemmel figyelt végig az úton, azután hogy közöltem vele, hova is viszem épp. Volt alkalmam megfigyelni alakját, amit egy hosszú fehér nadrágba bújtatott és egy kék felsőbe. Haját csak szimplán hátrasöpörte, s így úgy nézett ki, mintha épp egy fotózásról érkezett volna, kissé csapzottan.

-Nehogy nekimenjünk valaminek, vagy valakinek! – rám se pillantott, de gödröcskés mosolyát most is megvillantotta.

-Igazad van, túl veszélyes vagy. –felnevetett. –Bár ahogy elnézem, inkább hasonlítasz egy friss húsra vadnyugatban.

-Te pedig igencsak hasonlítasz egy pénzes bankárra Közép-Amerikából, aki épp az új zsákmányát szeretné bekeríteni egy kis csábos flörttel. – olyan elégedett fejet vágott, hogy hirtelen nagyobbnak éreztem az autó belsejét. Tényleg érti a dolgát, kis csibész.

-Pontosan. –meglepődött, hogy egyetértettem. –De azt hiszem, ez a flört igen jól jön, egy ilyen szemrevaló zsákmány személyének. – kezdett frusztrálni, hogy rébuszokban beszélünk, de nagyon…izgató (?) volt.

-Ha még nem ismernélek egyáltalán, azt gondolnám nem is oda viszel, ahová mondtad, hanem a lakásodra egy ráérős dugásra. –nagyot nyeltem a gondolatra, hiszen azon nyomban előtörtek a képzeletem szüleményei és Harry épp vergődött alattam…fölöttem. A szentségit!

-Ha nem ismernélek egyáltalán, azt gondolnám, hogy pontosan ez a célod. – elvörösödött, amiből arra következtettem, hogy már Ő is belegondolt. Hoppá! Vigyorom nem tudtam és nem is akartam elrejteni.

Utána nem beszéltünk, hanem néha – néha vetettünk egymás felé pár lomha, mindentudó pillantást, melyet megspékeltünk egy mosollyal. Szerintem azok a tanulási órák nem lesznek unalmasak.

Nagyon hamar odaértünk a kiszemelt strandrészhez, és Harry hatalmas vigyorral nézte az embereket, akik vihogva csobbantak egyet a medencében. Kiszálltunk és mosolyogva közelítettük meg a helyet.

-Niall, nálam nincs fürdőcucc. –felmutattam a mutatóujjam és intettem, hogy kövessen. Ez egy nyílt strand volt, ami télen csupán uszodaként üzemel, de ilyen időben egyértelmű, hogy mindenki kint sütteti magát. Kintebb volt pár bolt, egyikben újságokat, másikban rengeteg vízi eszközt – gondolok itt az úszógumira, és mindenféle felfújható cuccra – és a másikban meg ruhákat. Na az lesz a mi helyünk.

-Nos, válassz valamit! – felvillanyozva nézett körül, s mire én megtaláltam a nekem való kék színű darabot, addig Harry már szinte ásítozva várt a pénztárnál egy sárga fürdőnadrággal a kezében.

-Kicsit soká tartott. –somolygott a göndör, de semmi rosszindulat nem volt a hangjában.

-A kék az én színem, de kettő közül kellett választanom, szóval időigényes. Tudod, ha szexi akarok lenni, arra időt kell szánnom. – kacsintottam, mire megforgatta a szemeit, de mosolygott. Még szemet forgatni is ilyen szexin tud?

Fél órán belül pedig át is vedlettünk a köznapi cuccból strandosra, és egymás mellett haladva –természetesen egymást stírölve – vettük utunkat a medencék felé, egy – egy törölközővel és innivalóval a kezünkben.

Nem gondoltam, hogy ennyire izgató látvány lesz a félmeztelen testét nézni ismét, de hogy intenzívebb érzést váltott ki belőlem az is biztos. Lenyűgöz, kétségtelen.

-Hideg vagy meleg? –kérdeztem tőle, de csak egy nevetést kaptam.

-Tudod, hogy melyik. –kacsintott. Jogos, de azért kérdeztem, hogy választhasson Ő. A meleg medence felé mentünk és miután lepakoltuk a cuccainkat egy üres helyre, még vetettünk egymás felé egy pillantást, de a következő momentumban már ugrottunk is.

És így telt a napunk, egészen este hétig maradtunk, majd miután egy utolsót mártóztunk a meleg vízben, megszárítkóztunk. Egész hazafele úton az járt a fejemben, hogy Harry mi az istentől izgult fel a medencében, merthogy mikor kipróbáltunk a röplabdapályát, egyértelműen látszott a merevedése. Remélem, hogy én váltottam ki belőle ezt.

-Jól érezted magad? – eléggé leégett, ami a felsőtestén nem látszik, csupán az arcán, de mindenesetre irtózatosan jól áll neki a pirult arc.

-Igen, köszönöm. –vigyorgott.

-Mondjuk fizikailag látszott is. –nem bírtam ki, hogy ne szóljak be valamit. Kihúzta magát és kíváncsiskodva fordult felém, de én csak vigyorogtam, mint a vadalma és eszem ágában sem volt elmondani a látottakat.

-Mondd már! – felnevettem.

-Semmi érdemleges, Haz! Na gyere, hagy kísérjelek a kapuhoz, mert a végén itt ragadsz. –kacsintottam, majd kiszálltam a kocsiból. Megkerültem azt, így a másik oldalához értem és kinyitottam előtte az ajtót. Morcosan nézett, de szerintem csupán elbambult, ezért nem szállt ki. –Ne durcázz, mert nem lesz tanulás! –magamban hozzátettem, hogy amúgy se, de mindegy.

-Nem durcázok, csak idegesít, hogy titkolózol előttem, pedig rólam van szó, és ha akarsz tőlem valamit, valami komolyabbat, akkor ez nem fog beleférni. – elkomolyodtam. Tényleg ennyire felnőtt már? Bejön nekem a laza stílusa, amivel inkább a gyerek énjét hozza felszínre, de ezek szerint sokkal bölcsebb és megfontoltabb, mint hittem. Pozitívan csalódtam. Nagyon pozitívan.

-Igazad van, de ez tényleg csak egy beszólás volt, Harry. Illetve csak annyi, hogy egyértelmű volt a merevedésed egész nap. – kikerekedett a szeme és félmosolyra húzta a száját. Azt gondoltam majd elpirul és lesüti a szemét, de ezek szerint tényleg nem az a pironkodó fajta. És az is kiderül ebből, hogy nem épp a passzív fél..sok mindenben.

-Örülök, hogy szóba hoztad, de annak jobban örültem volna, ha teszel is az ellen, de ha nem hát nem. –fejet rázva ment el mellettem maga elé nézve és egy pillantásra se méltatott. Mi az isten?

Megfogtam a karját és egy mozdulattal húztam vissza.

-Ha ilyen kis mufurc és szószátyár leszel, még megégeted magad a közelemben. –nyelt egyet és a számra szaladt a tekintete. Nocsak.

-Majd lehűt engem, Mr. Horan! –betelt a pohár. Mintha csak szomjaznék, úgy kaptam ajkai után vadul és nekiestem. Csak csókoltam és nem akartam bevetni a nyelvem, de úgy tűnik Harry-nek egy kedvence, ha a párját, akivel épp csókolózik, az őrületbe kergeti. Simogatott belülről, én pedig szívtam nyelvét, amíg fel nem nyögött hirtelen. Ekkor megszólalt bennem a vészjelző, hogy ezt mégsem a szülei háza előtt kellene, de már a szám is fel volt duzzadva. Ó te jó ég!

-Mr. Styles eléggé ki lehet éhezve, ha kétszeresére csókolja a másik száját. –nyaltam meg az említett testrészem.

-Mr. Styles csupán szeret játszadozni. – felnevettünk.

-Na, menj. A végén azt hiszik elrabolt valaki. –sóhajtva és vigyorogva lépett el mellőlem, de mielőtt bement volna, még egy rövid csókot nyomott ajkaimra. Idegbaj, amit ez a srác csinál velem. –Holnap találkozunk, Haz! –kacsintottam, Ő pedig bólintott, majd eltűnt az ajtó mögött.

Mikor újra felrémlettek a pár órával ezelőtt történtek, azt hittem felrobbanok altájon, mert folyton csak a sárga fürdőnadrág és az orbitális merevedés került a szemeim elé, még akkor is, mikor épp a hidegzuhanyra gondoltam. Sajnos nem volt annyi energiám sem, hogy kezelésbe vegyem magam, de azért az durva is lenne, ha az alig egy hete ismert majdnem pasimra verjem ki, aki nem utolsó sorban fiatalabb nálam és diák. Jesszus. Úr. Isten!

Niall, te nem vagy normális!