Eleventh Lesson

Niall szemszöge:

-Nézd Harry! Nem véletlenül kértem tőled esélyt, és mivel élnék is vele, nem fogom kockáztatni. Tetszel nekem, el sem tudom mondani mennyire és igaz, hogy még fiatal vagy, de nem számít. Nem számít, mert nem akarom, hogy számítson! Ha te is így gondolod, akkor kihozhatunk belőle egy komolyabb kapcsolatot is. De ehhez te is kellesz. – kezem az övére tettem az asztalon, amit halvány mosollyal figyelt.

-Igazad van, de mégis. Sokan kinéznek majd minket, mert én sokkal fiatalabb vagyok, ráadásul a gimit sem fejeztem be. Az egy dolog, hogy már betöltöttem a tizennyolcat, de..nekem ez fura még. Kérlek ne haragudj rám emiatt, de még szoknom kell a helyzetet. -komolyan nézett a szemembe és megszorította a kezem.

-Megértem minden kétségedet, de pont ezért vagyok itt. Ne csak a hátrányait nézd a rengeteg különbségnek közöttünk, hanem az előnyöket is. Segíteni tudok a tanulásban, bármiben. Hazahozlak a suliból, az emberek megismernek. Talán ha a szüleiddel is megismerkedek a későbbiekben, akkor Ők is látják, hogy jó is van abban, hogy már egyetemista vagyok. -összehúzta a szemöldökét, mint aki nem igazán érti a mondandóm lényegét.

-Ezt hogy érted? -sejtettem.

-Meg tudlak védeni. -nyomtam egy puszit az arcára és az üres tányérokat betettem a mosogatóba, gondolván, hogy később elmosogatok. -Kérsz levest vagy majd később? -egy sóhajt hallottam mögülem és két kart a derekamon.

-Rendben. Megoldjuk, viszont nem szeretnék egyből beleugrani egy kapcsolatba. Ismerjük meg egymást teljesen, aztán uccu neki! -felnevettem.

-Ahogy óhajtod! De remélem nem akarod megvárni, míg kinő a szakállam. -most ő nevetett fel, de közben segített kiszedegetni a tányérokat a fagyasztóból, amik még épp nem fagytak meg. Tökéletes.

-Nem, csak pár hetet kérek. Addig pedig bemelegítjük a biológia tanulást. -ezt olyan hanglejtéssel mondta, hogy nem a biológia jutott eszembe, hanem a nemrégen folytatott cselekvés a kanapémon, illetve még néhány „képfoszlány” a folytatásról. Hm.

-Rendben, viszont ha ezt megettük hazafuvarozlak. El kell intéznem néhány papírt az egyetemen, meg nem akarom, hogy az időd fecséreld. -összehúzta a szemöldökét és összefűzte a karjait.

-A mondat első fele tetszett, de a második…nem fecsérelem az időt! Bioszt tanulunk, a magunk módján. -kacsintott. A kezébe nyomtam a levesét, amibe tettem két – két gombóc fagyit és arrébb tessékeltem. -Ez a specialitásod? Jó illata van. -hajolt közelebb a tányérjához, de szemem a kiszívott nyakára összpontosult, mely most a kigombolt ingje után teljes egészében elém tárult. Nyeltem egy nagyot és beszívtam a levegőt, hogy lehiggadjak, sikertelenül. Jézusom.

-A specialitásom, igen. Az első mondatodra reagálva pedig nem hiszem, hogy a nyári szüneted elejét itt akarod tölteni. Lesz időnk bőven találkozni a nyáron, és nem csak bioszt tanulni. -visszatettem a fagyasztóba a fagylaltot és én is helyet foglaltam Harry mellett a kanapén.

-Ez úgy hangzott, mintha nem akarnál velem lenni. -kanalazta a levest, de szemrehányón nézett rám.

-Nem így van, csupán azt is szeretném, hogy legyél Zayn-nel, Liam-mel és járj el szórakozni. Utolsó szabad nyarad – ha lehet így mondani – szóval élvezd ki! -mosolyogtam, mikor láttam, hogy az Ő arcára is vigyort költöztettem.

-Ezt is fogom tenni, de azért ne hidd, hogy megszabadulsz tőlem, mert az időm több, mint a felét veled fogom tölteni, ha akarod, ha nem. Minél hamarabb meg szeretnélek ismerni. -kacsintott és érzékien nyalta le a kanalát.

-Nem lehet kiigazodni rajtad. Egyik pillanatban meg szeretnél ismerni teljesen, mielőtt hivatalosan is összejövünk, most pedig már szexuális utalásokat teszel, amikkel igazán kihozol a sodromból. -felnevetett.

-Még egy dolog, amit tudok rólad. Látod? Bármit is teszek mindig egyre jobban és jobban ismerlek. -felkacagtam. Micsoda gondolat! De igaz!

-Nem tudom, hogy téged igazából honnan szalajtottak, de hogy az egyetemen se beszélnek így, az is biztos. Nem akarsz esetleg pszichológus lenni?

-Gondoltam már rá. -csak egy bólintással letudtam, viszont a kis – kis mozzanatai és berögzült gesztikulációja azt sugallta, hogy egész jó pszichológus lehetne belőle.

Harry szemszöge:

Niall-t egyre jobban ismerem és ez örömmel tölt el, hiszen én magam mondtam, hogy míg nem ismerjük egymást igazán, addig nem lehetünk igazán együtt. Ezt láthatóan felfogta és megértette, de mégiscsak egy felnőtt férfi, aki nem biztos, hogy egy hosszútávú kapcsolatot akarna. Én meg főleg, de én sosem voltam az átlag gyerek, már csak azért sem, mert meleg vagyok. Ebből kifolyólag nehéz engem igazából megismerni, de ha Zayn-nek sikerült, akkor neki is fog, neki különösen, hiszen én is akarom.

Miután Niall-nál töltöttem a napomat, vagyis az egész délelőttöt és a délután felét, ezért hazafuvaroztattam magam vele, aztán egy forró csókkal elköszöntünk egymástól, s mentünk a magunk dolgára, de megígértettük egymással, hogy este üzenünk a másiknak.

Kicsit furcsa érzésem volt, mert…mégis kivertük egymásnak, nem? Vagyis én leszoptam, de minden egyes pillanat a retinámba égett, persze azon kívül, ami akkor történt, mikor lehunytam a szemem a kéjtől. Hihetetlen, hogy pár hete ismerjük egymást és máris ilyen szoros lett a kapcsolatunk. Remélem ez még sokáig fog tartani!

-Szia kicsim! -anya mosolygós és mindentudó arca fogadott, amint beléptem a házba. Furcsállottam is, hogy otthon van, hisz úgy tudom, hogy délutános.

-Neked nem dolgoznod kéne? -levettem magamról a pólót, mert majd’ megsültem, ugyanis nem volt benyomva a légkondi. Fejét rázva nézett végig rajtam, de azért egy bizonyos ponton megakadt a szeme.

-Anyáddal kivettünk két nap szabit! Este vacsorázni megyünk, szóval tied a ház. -tért be az előszobába apa, mikor anya épp meg akart szólalni.

-Mi az a tonnányi folt a nyakadon,  fiatalúr? -anya kezét összefonva vont kérdőre, míg apa csak vigyorgott.

-Öhm, szívás? -apa felröhögött, de anya nem annyira.

-Igen, azt én is látom, de nem úgy volt, hogy tanultok? És nem úgy volt, hogy még nem feküdtetek le? Vagy az tényleg csak múlt időben van? -szemöldökömet felhúzva néztem anyára vigyoromat elfojtva.

-Tanultunk is, sőt még főztünk is. Nem feküdtünk le, mivel nem olyan rég ismerem. Csak…elvoltunk. -vontam meg a vállam.

-Nem is akarom tudni! -tette föl a kezét, de még egyszer alaposan végignézett rajtam. -Bár tényleg eléggé kigyúrtad magad. -kacsintott. Csak széttett kezekkel álltam röhögve a szüleim előtt, akik épp úgy viselkedtek, mint a haverjaim. Uram isten!

-Aztán csak óvatosan! Minél hamarabb meg szeretnénk ismerni anyáddal, remélem nem olyan, aki csak jól megbasz aztán otthagy. Ismerem én az ilyeneket. -mióta lett apa ilyen szókimondó?

-Ne magadból indulj ki! -anya behúzta a konyhába, aminek én kifejezetten örültem és kicsit leforrázva battyogtam föl a szobámba.

Írtam is Zayn-nek, hogy ha ráér hívjon, így pár perc múlva már jelezte is, hogy hívás érkezik tőle.

-Na mizu? Megfarkallt a szösszencs? -megforgattam a szemeim.

-Nem. Tanultunk egy keveset, főztünk, kiverte nekem, én leszoptam, aztán hazahozott, a legforróbb csókomat nemrég kaptam tőle, ja és anyámék szétszekáltak a kiszívott nyakam miatt. Amúgy neked hogy telt a napod? -hallottam, hogy elakadt a lélegzete.

-T-te figyu má’! Otthon vagy? -hangosan felnevettem.

-Aha, de hozz egy kis piát, meg akár egy kis szívni valót, anyáék vacsorázni mennek. -lecsaptam a telefont és hat óra után pár perccel Zayn meg is jött. Két kezében ott lötyögött a vodka és a márkás pezsgő, viszont a táskában szerintem pár cigaretta is pihent érintetlenül.

-Anyáék még nem mentek el, idióta! Dugd el, majd azt mondom, hogy kidumáljuk Liam-et és Niall-t, de ha bebaszunk és füvezünk, szerintem élve eltemetnek. -kerek szemmel nézett rám.

-Honnan veszed, hogy füvezünk? Az lehet, hogy én igen, de mivel te még sosem…, ezért… -tarkón csaptam és nevetve húztam be a házba, miután elrakta a cuccokat.

Felmentünk a szobámba, természetesen azután, hogy Zayn köszönt anyának és apának, majd addig csak dumáltunk sablontémákról, míg meg nem hallottuk anya hangját a földszintről.

-Elmentünk, fiúk! Ne csináljatok kupit, se rosszat! -felnevettünk és lekiabáltunk egy „Oké!” -t.

-Most pedig kibontjuk és elmesélsz mindent! -kihalászta a táskából a dolgokat én pedig vigyorogva konstatáltam, hogy van négy, vagy talán hat előre tekert cigi. Jesszusom, ma betépünk!

-Liam nem mérges, hogy itt vagy? -ugrattam.

-Nem, megdumáltam vele..vagyis a seggem, de majd holnap kiderül, hogy mérges-e vagy sem. -nevetve ráztam a fejem. Ezek állandóan kefélnek.

-Akkor viszont már csak egy kérdésem van! -kíváncsian húzta föl a szemöldökét, míg elhelyezkedett az ágyamon törökülésben és a nyelvét kinyújtva hajtogatta a cigipapírokat. -Minek a pezsgő?

-Ó, hát mert minden egyenesbe jött. Én és Liam végre együtt vagyunk, sosem volt jobb a kapcsolatom vele, hála neked. Te összejössz Niall-el majd, és végre nyár van. Az utolsó évünket kibírjuk, összehozzuk azt a biológiát kettesre, aztán lesz ahogy lesz. -elsimerőn néztem rá. Igaza van.

-Igazad van, akkor igyunk és szívjunk, Ránk, avagy a szabadságra!

-Ránk és a szabadságra! -összekoccintottuk a két üveget és nekikezdtünk az estének, elfeledkezve az ígéretemről.