Nineth Lesson... ~ "A különbségek hoznak össze minket!"

Sziasztok!

Itt is van a kilencedik!! fejezet. Annyira hihetetlen, milyen gyorsan elment ez a nyár. Sajnálom, hogy nem tudtam olyan sok részt hozni a blogjaimra, de remélem maradtok és olvassátok a történeteim, biztosra veszem, hogy tetszeni fognak!

Minden egyes részét szeretem írni, de mint mindig, szerintem most is ki fogtok nyírni a vége miatt. A következő rész sokkal több izgalmat tartogat! ;)

Ui.: Kitartást a sulihoz!

xxx Nicole Evans

-Nem Zayn, nem feküdtem le vele. Nem nem kényeztettem orálisan és eszedbe se jusson megkérdezni, hogy Ő kényeztetett-e engem, mert a válaszom: NEM! –vettem lejjebb a hangerőt, mert anyáék nemsokára fel fognak jönni, későre jár már.

-De, Haz. Akkor mégis mi a jó istent csináltatok? Ne mond azt, hogy tanultatok, mert nem hiszem el. –sóhajtottam és elterültem az ágyon.

-Nem, nem tanultunk, de elvitt strandra. Nagyon jól tudott időzíteni is, csak azt bánom, hogy kicsit hamarabb izgultam fel rá, mint kellett volna. Szóvá is tette. –felnevetett a telefon másik végén lévő.

-Állt a farkad egész végig? –hümmögtem, mire még jobban nevetett.

-Jó, azért ennyire nem vicces. Bár, nem úgy tette szóvá, mintha undorodna, csupán…talán, vágyakozva(?), valahogy így. –ciccegett.

-Aha. De azt tudod te is, hogy bejössz neki. Ő is neked, akkor mégis mi az istenre vártok? Arra, hogy a sült galamb belepottyanjon a szátokba? –mérgelődve tápászkodtam fel és becsuktam a szobám ajtaját.

-Zayn, én nem te vagyok, másrész meg szeretném ismerni. Nem csak dugásra szeretnék kapcsolatot, hanem olyan kell aki szeret is, vagy legalábbis megbecsül annyira, hogy ne dobjon ki egy menet után. –kuncogást hallottam.

-Niall ilyen. Sosem tenné meg ezt senkivel. Hiába tűnik kívülről egy pénzes Mr. Mindentmegtehetek-nek, attól Ő még rendes srác. Ismerem. Nem véletlen lesz tanár. Oh, ha már itt tartunk. Mikor lesz az a bizonyos első óra? –fogadni mernék, sőt az éltemet tenném rá, hogy perverz fejet vág és húzogatja a szemöldökét.

-Pont ezért szeretnénk megismerni egymást. Randi, ilyenek. Már így is bőven elég az, hogyha meglátom napos merevedésem lesz. Nem beszélve arról, hogy lassan jobban ismeri a torkomat belülről, mint én jómagam. –prüszkölve nevetett föl a vonal túlsó oldaláról, de én is együtt nevettem vele.

-Olyan hülye vagy. Hidd el, ha Niall nem akarna tőled semmit, akkor már a kiránduláson beoltott volna, ahogyan ismerem. Ehelyett még együtt is aludtatok, és még kitudja mit műveltetek… -elégedetlen sóhajt hallattam.

-Oké – oké. Meglátjuk. Holnapra beszéltük meg a tanulást, szóval még bármi lehet. –hümmögött egy sort.

-Kíváncsi leszek én arra a tanulásra. Megtanítja hogyan kell fényesre nyalni a szájpadlását…végülis, biológia. –felnevettem

-Hagyd már abba!-kopogás hallatszódott az ajtómon. –Most viszont le kell tennem, kaja van. Holnap felhívlak miután találkoztam Vele. Csáóó!

-Sikosítót vigyél, sose tudni! –még belekiabált, de utána leraktam. Barom, de a legjobb barátom.

A vacsora elég kínosra sikeredett, ugyanis folyton éreztem a szüleim tekintetét magamon.

-Na jó, kivele! –néztem rájuk, mert már nagyon idegesített.

-Mivel? –szemet forgattam.

-Kérdezzetek rá, ennyi. Nem kell zavarba lenni. –anya megköszörülte a torkát és rámnézett.

-Ki volt az a fiú? Láttuk, hogy…kellőképp elbúcsúztok, viszont nem túl idős Ő hozzád? –ohó, szóval erről fúj a szél. Letettem az evőeszközöket és lenyeltem a falatot.

-A sátorozáson ismertem meg, Zayn szülei barátjának a fia, és Zayn is jóban van vele. Niall-nek hívják és segíteni fog biológiát tanulni, mert ha elvégzi az egyetemet tanár lesz. –összecsaptam a kezeim. –Engem is zavart a korkülönbség, de mostanra nem igazán tud foglalkoztatni, amíg jól érezzük magunkat. –anyáék arcán minden érzelem átfutott, de szerintem akkor is egy kérdésük, vagyis kettő kérdésük van még.

-És, mennyi idős is pontosan? –apa a szokásától eltérően most elég halkan beszélt.

-Szeptemberben lesz huszonnégy. – anya kezéből kiesett a villa és apa is elég fagyosan nézett. –Tudom mit gondoltok, de előtte még nekem is meg kell ismernem Őt. Szeretek vele lenni, és Ő kért tőlem esélyt, ennyit megér, nem? – anya mosolyogva figyelt.

-Felnőttél kisfiam, a te döntésed, viszont akkor sem tetszik ez nekem. Nagy a hézag köztetek. –elhúztam a szám.

-Tudom, anya. Viszont vele tényleg bármiről tudok beszélni, szinte azonnal belement, mikor segítséget kértem a tanulásban, ráadásul jól is néz ki. –mosolyodtam el, mire apa felnevetett.

-Ez az én fiam! De azért óvatosan. Remélem még nem bújtál vele ágyba! –felnevettem.

-Rob!

-Nem még nem. Mondom, csak alig egy hete ismerem.

-Nem jelent az semmit, Harry! –jogos.

Este, nagy nehezen tudtam csak elaludni, mert folyton az járt a fejemben, amit Niall-el beszéltünk. Egymás után pörgettem le az eseményeket többször is, mert nem akartam semmit sem elfelejteni. Ezzel viszont az volt a baj, hogy csak egy óra felé tudtam félálomba kerülni, ami eléggé rosszul jött ki, mert Niall fogalmam sincs mit tervez, viszont azt is pontban délre.

Reggel meglepően kipihenten ébredtem és még anya is meg volt lepődve, hogy milyen friss és üde vagyok így hajnali nyolckor.

-Mi ez a boldogság fiatalúr? Csak nem először menstruálsz? –fintorogtam egyet és felnevettem anya mögött a lépcsőn.

-Nem, vége a sulinak és ma találkozom Niall-el, nem elég ennyi? –sóhajtott.

-Ez a fiú elveszi a maradék eszed is. Ha a takarításnak örülnél ennyire én lennék a világ legboldogabb anyja. –felnevettem ismét.

-Szeretek takarítani, Niall pedig csak Niall, később csak jobb lesz, remélem. –értettem ezt a kapcsolatunk kibontakozására, de szerintem megértette, mert bólintott egyet és eltűnt a szennyeskosárral a kezében.

Amint elintéztem magam már rohantam is le a lépcsőn a telefonommal a kezemben, amin épp az imént néztem meg Niall üzenetét, miszerint a ház előtt parkol.

-Elmentem! –a nappali felől egy morgást, míg a konyha felől egy „vigyázz magadra!” –t kaptam.

Nem is foglalkoztam velük, helyette inkább a már kocsi oldalának dőlő szőkeségre terelődött minden figyelmem, aki ajkát beharapva mért végig tetőtől talpig. Mosolyogva mentem oda hozzá egészen közel.

-Szia. –mosolygott, majd lekapta a jól ismert napszemüvegét, így megláthattam kék szemeit, amiket úgy imádok.

-Helló. –búgta egy torokköszörülés után, majd hirtelen a derekam után kapott bal kezével, jobbal pedig a hajamat söpörte ki a szememből. –Azt kell mondjam, egyre csábítóbb a szerelésed. –rágni kezdtem a számat belülről, amire Ő is felkapta a fejét, és szeme nedves ajkaimon táncolt.

Közelebb hajolt, mintha engedélyt várna, de már tudhatná hogy úgyis engedem, majd beszívta alsóajkam és szenvedélyesen falni kezdte szám. Nem csókolóztam még olyan sok emberel életemben, mint esetleg Ő, de abban biztos vagyok, hogy Ő van az élen a csók technikájának kiismerésében. Vele nem érzem azt, hogy alárendelt lennék, inkább azt, hogy ugyanolyan szerepet játszunk, ami felettébb tetszik.

-Hova szeretnél menni? Hozzám vagy inkább üljünk be valahová, ahol tudunk tanulni? –lehunytam szemeim, nehogy valami csúnyát mondjak. Utálok biológiát tanulni.

-Hozzád inkább. –egy nagy mosolyt varázsolt az arcára, s mielőtt bepattantunk volna az ülésekre, egy cuppanós puszit nyomott az arcélemre, amit eléggé régen borotváltam már, így bizonyára szúrtam. Oops.

-Anyuék kikérdeztek este. –mondtam neki, miután körbevezetett a házban és a kanapén ücsörögtünk egy csomó könyvvel és egyéb irományokkal a kezünkben.

-Mivel kapcsolatban? –érdeklődött figyelmesen.

-Rólad. Vagyis, hát szóba hozták, hogy látták ahogy csókolóztunk este a hát előtt. –vigyorogtam féloldalasan. Szemei csillogtak és Ő is mosolyra húzta ajkait.

-És? Kiakadtak mi? Korkülönbség satöbbi… -szavába vágtam.

-Nem, vagyis … vagyis nem teljesen. Anyát zavarta, hogy ennyivel idősebb vagy, viszont Ő sem akadt ki nagyon. Apa ráadásul még meg is veregette a vállam, merthogy felnőtt férfi lettem végre. –ezen Niall is felnevetett. –Nem így van? –tettettem durcázást, már második alkalommal hogy ismerjük egymást.

-De, tudod, hogy így van. És csak azért nem tettem szóvá, hogy szúr az állad, nehogy azonnal visszarohanj és megborotválkozz. –felnevettünk.

-Köszi, de azért nekem is lenne pár dolog, amit fel tudnék hozni ellened, de nem teszem, mert én úriember vagyok. –felhúzta szemöldökét teljesen és így félelmetesen nézett ki, mert a világító kék szemei háromszor akkorára dagadtak.

-Tényleg? Mik lennének azok a dolgok? –hajolt közelebb, ajj. Ismét a csók, ismét a jó érzés, ismét a középosztályú parfümje.

-Például az, hogy pofátlanul megcsókolsz. –hajoltam rá ajkaira, s ismét egy finom csókot loptam tőle, ámbár én irányítottam ezúttal.

-Így? –hümmögtem és meghúztam alsóajkát, majd egy puszit hintve rá visszaengedtem gazdájához.

-Kínzó mód kiszívod a nyakam…-tártam fel előtte a terepet, s engedtem, hogy hozzáférjen ajkaival. Nagyon fura volt ezt érezni, hisz nem mindennap szívják ki a nyakamat, de nagyon is élveztem. Egyre erőteljesebb fájdalmat éreztem a nyakamban, majd bizsergető, zsibbadó részt. Hm.

-És még mit? Mit tudnál felhozni ellenem? Hogy az egyik legjobb parfümöt használom? –belenevettem bőrébe és apró puszikat hagytam illatos felszínén, amiket halk sóhajokkal fogadott.

-Is. –összehúzta a szemöldökét és kérdőn nézett rám.

-Is? –hümmögtem és rátapadtam ajkaira ismét, képtelenség megunni. Annyira finom, vágy gerjesztő és férfias. Nyelvemmel mélyen jártam a szájában, majd hirtelen szakadtam el tőle, s dőltem le mellé a papírhalmazba, majd széttártam lábaim és vágyakozón, zihálva néztem rá. A nyakam lüktetett egy – két helyen, s már láttam magam előtt a tükörképem, hm.

-Tegyél velem, amit csak akarsz!